Gajdó Máris borzalmas történetei
2003. március 25. 15:43, utolsó frissítés: 15:12Berdózik két ricskó, buftiskodik Máriskó. Ahajt jõ egy berbécs, szarva mint egy bünagy szurony, zákhányos szemiben guruzsma, vajon hol a dühüben volt. Érted-e? Ezek itt székelymagyar versek ám!
Máris már cinkakorában zelegor
Berdózik két ricskó,
buftiskodik Máriskó.
Aj, az azsagonjáró, a fuzsitus tepelák,
a nyüsletõ zelegor,
a hurutó, csupa luszt!
Máris a hiúba felmász,
a sok zakotán zakotál,
bõg, vinnyog, az arrán furulyáz!
Ó, szipog szegény, de a
hiúból lelepcsen,
a két ricskó vele herreg,
Máris forcsokán egy gusa kecmereg,
s még mámi es hutyuruzza erõssen,
de Máris végül megnyuvasztja õket.
Bizsilés a tûzzel
Két bõcs ricskó megkente,
Márist az anyja meglegyezte,
felturálta magát a cinka hát,
s irtó buszut esküde.
„Menj a küpüre, zákhányos leány,
s hozz vizet”, s Máris a sirülõnél
egy küpülõvel bésirüle,
s közben bõgte, hogy „buszut, buszut!”,
gübülve könnyeiben.
A küpünél hát Pisti mereget,
monya, mint egy tiknak,
kemény erõssen.
Sötétedett, szemerkélt,
s mit csináltak, mit nem,
Pisti a lokba bévitte,
s megmonyókolta a cinkát,
hogy kiduvadt a szeme.
Máris a lusztos valagával
Pistit még vagy kétszer kiküpülte,
otthon aztán az anyja látta ezt,
s puffogott erõssen:
„Ne bizsilj a tûzzel,
te büh kurva, te, mert megsirittlek!”
De Máris sem hagyta abba,
kulyakját az anyjába beléverte,
hogy megnyuvadt a szegény asszony,
Máris pedig a hegyre elszelelt.
Azóta csak büszüdik, büszüdik
a kályhán a leves.
Iszkiri a guruzsmás berbécs elõl
Viritt künn a Fehérmartok,
Máris alatta pusmog.
Ahajt jõ egy berbécs,
szarva mint egy bünagy szurony,
zákhányos szemiben guruzsma,
vajon hol a dühüben volt.
Megjedt erre Máris erõssen,
karincáját essze-vissza lepeselte,
s a berbécs guruzsmája elõl
iszkiri Peselneknek.
Merre, te szegény cinka, merre,
szembõl jõ anyád, hátulról a berbécs,
jobbra mart, balra ügy, most merre?
A leány erre a Feketeügybe szöke,
a vízben lefelé csösztete,
de már hirikelt szegény a jedtségtõl,
hiába szeplete.
Elmaradt volt a berbécs,
az anyja sem jöve, szegény Máris hát
a Fortyogóra bésirüle.
De mit ad Isten,
a suj ekkor leverte, ahogy guluttyolt
egy csomó borvizet:
tüdeje bégyulladt,
meg es kerált benne.
Hogyan menjünk radinába a lerhez?
Reggeliben Máris
eszét ûzte máris:
lement a jégre,
eme fordított égre,
mely nyáron gübe,
s miközben pilinkélt, leüle.
Habár a lány kissé icsu,
gyorsan elõkerült glicsu,
s hogy eszét tovább ûzze,
azt lábára felfûzte.
Gelevõgyi leány, métt méssz
a tikhíjvékony mészre,
tatar még a jég,
a vég elérhet!
Glicsuzott Máris, glicsuzgatott:
a jég sem szakadt bé,
a suj le nem verte,
s egy pire eljöve az este.
Ekkor egy ülü megjelent,
mi jót nemigen jelent,
s lecsapott Márishoz a jégre:
az anyja volt az, végre!
“Mit csinálsz, te büh teheny,
elglicsuztad az eszed,
pedig most kéne éppen
a lerhez radinába menned!”
Csak ezt ne mondta volna
a jó asszony, csak ezt ne:
a tajdok leány hazament,
s anyját a lerben megsütte.
Mondta a jó asszony a lerben:
“apja ez a leány mereiben...”
Ne egyél puliszkát, mert megétnek
Nekidurálta egyszer magát
hogy egy ler madarat sütne,
esszeszedte magát az anya,
a tekenyõbõl a tésztát kiszedte,
bészórta liszttel,
s a kemencébe bétette.
Máris meg ezalatt
egy sezlonyon hevert,
olvasgatott s egy murkot
hersegtetett erõssen.
Nézte egy darabig az anyja,
görbén, de nézte, osztán szemeit
méncsergette, s kiabálni kezde,
az asztalhoz a lapittót verte:
„Én itt magamat teszem tönkre,
te pedig könyüt olvasol,
s mint a ló, herseg! Tetsz!
Eriggy a hiuba, törökbuzát hozz le,
darálóval ledaráld, s a darát
a vízbe belétedd!”
Felült Máris, a könyüt letette,
de azért Devlát guruzsmálta,
hogy anyját elvigye.
Megcsinálta hát a darát,
puliszkának bévitte,
s gyükeret tett belé, hogy
az anyját megétse!
S így lett, szegény asszony
kecskebukát vetett
s felhengeredett abba a percbe.
Fogta Máris az anyját,
a lecspocsba kivitte,
a madarak a lerben
mind elégtek.
Máris bambucot vásárol
Márisnak egyszer fájt a foga,
de erõssen, a bambucra, s míg az anyja
a szomszédokat kerülte,
õ a pénzt megcsapta,
s még szedett peccset,
pástétomnak burungot,
azt Zelunak eladta, s egy csihányzsák
pénzzel bé a Robbantósba!
Hazament hát a sok bambuccal,
s ette nagy bõcsön, hogy ha látta volna,
guttát kap az anyja!
Osztán hogy mi lett, maga sem tudta,
rearütyült egy bidony fickót még,
a bort bendejibe béhúzta,
bátorságot kapott, s míg az anyja
a szomszédokkal üszküpült,
õ csórén bé a Bújdosóba,
egy kancsóval újra felhajta,
s még egy lájbi sem volt rajta!
Másnap a várost járta a temonda,
hogy Máris így, s hogy
gelevõgyi, s hogy kurva,
s végül a hír az anyjához visszajuta.
Szegény asszony, hogy az esetet megtudta,
azt se tudta hol van,
szégyeniben elsüllyedt volna,
de csak a hájdermennkövet
szedte le magában,
s agyargott, a cinkát meg ne lássa!
Osztán hogy Márist elkapta, lebbjiben
hirtelen megagyalta.
Utánna bánta,
(kivált, hogy eltört a hutyuru)
de már mit tehet,
azóta beszéde kurtul,
s mondja mindenkinek:
„leányom hédervári,
de legalább nem mutuly!”
A gondolatolvasás megelõzi a bajt
A bambucügy után másnap
béütött anyjának,
hol a pénz, s honnan a bambuc,
amit Máris rága!
Nézte, hát pénz nincsen,
hágyázkodott ezért
szemeit méncsergette,
s leányt egyre csak tángálta,
hogy a pénzt eldángálta!
Csupa gusa volt már Máris,
teste a veréstõl véres,
de magában kifundálta,
jó, csak üsse,
de ha bé nem áll a szája,
olyat vág anyjára,
hogy megáll a zõdhatárba!
De anyja már a gondolatolvasáshoz
érteni kezdett,
s minthogy meghaljon
e versben es,
inkább kifutott, s a berbécsnek
gulit szedett.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
