Megtaláltuk azokat, akiknek van hobbijuk
Gál Rhodé 2003. március 19. 16:23, utolsó frissítés: 16:17A klasszikus fotózás, rajzolás és képeslapok mellett vannak, akik történelmi adatokat vagy 1848-as nyomtatványokat gyûjtenek. #b#Mi a hobbija?#/b# -- faggattuk Gáspárik Attilát, Könczey Elemért, Balló Áront, László Noémit és másokat.
Nálunk -- úgy tûnik -- nem annyira divatos egy hobbinak élni, sokan a szó eredeti értelmével sincsenek tisztában. Vannak, akik titkolják hobbijukat, például ha a számítógépes játékok rabjai, mások az ebbe a csoportba sorolt tevékenységeiket annyira a magánéleti-szférához tartozónak tekintik, hogy nem szívesen beszélnek róluk. Van, amikor, a mai társadalom diktálta hajszolt életmódnak köszönhetõen, a hobbik csak a lelkiismeret szintjén létezhetnek.
Nagyon kevesen vannak, akik egy hobbit szinte rögeszmévé avatva ûznek, és a munkájuk mellett idõt is találnak fejlesztésére. Ezen kevesek között találtunk rá jelen cikkünk szereplõire.
Horváth Sándor matematikus. A marosvásárhelyi Petru Maior egyetemen, valamint a Sapientián matematikát oktat. Négy éve fotózik. Készített óriásplakátot egy pesti kiállításra, egy új-zélandi versenyen pedig az egyik fényképét -- negyvenezer pályamunka közül -- beválasztottak az elsõ százba. Késõbb egy albumban is kiadták, a világ legjobb fényképeszeinek munkái között.
A számunkra leglátványosabb mûve viszont a Bolyai-év záróeseményére készített "matematikai emlékmû": a Pszeudoszféra. Ez három elembõl áll: márvány alapzat, hatlépcsõs piramis rozsdamentes acélból, középen pedig maga a pszeudoszféra.
Gáspárik Attila színész, médiaszakértõ régi képeslapokat gyûjt a 80-as évektõl. Csak az erdélyiek érdeklik, leginkább a Nagyváradról készültek. A gyûjtemény legrégebbi darabja az 1800-as évekbõl származó osztrák képeslap, amelyiknek még a címlapjára írtak. Nagyon szereti cserélgetni õket, például gyakran összeülnek Kovács András Ferenccel, aki szatmári képeslapokat gyûjt. Kiterítik a lapokat szõnyegre, ("a gyerekeket félreseperjük"), és órákon keresztül nézegetik, találgatják, hogy hol mi lehetett.
"A legnagyobb õrültségem az volt, amikor Bécsben schilingért erdélyi képeslapot vásároltam itteni gáboroktól. Utána meg is beszéltük, hogy ezt megtehettük volna itthon is. Ma leginkább Bukarestben lehet képeslapot szerezni, antikváriumokban, azokban van képeslap részleg is. Persze innen inkább oda küldték a lapokat. Vettem már képeslapot 1500 Ft-ért is, 100.000 lejért is."
Gáspárik ezen kívül ócskapiac-dependens. Van, hogy felutazik Kolozsvárra vasárnap csak azért, hogy elmenjen a piacra. "A világ összes fölösleges tárgyát szeretem megvenni. Ezt hívom shopping-terápiának. A nagy hajtás után kikapcsol a vásárlás, az alkudozás. Néha pozitívan alkuszom: mondanak tízezret, én ajánlok húszat."
Röser Ferenc tíz éve vezeti a Mátyás király szülõházához közeli kis könyvesboltot.1970-1971 óta foglalkozik numizmatikával, de még korábban kezdett el 1848-as kéziratokat, és nyomtatványokat gyûjteni. "Minden egyes darab külön élményt nyújt, és külön kutatást igényel. Például egy érmének meg van a doboza, és írja rajta, hogy kinek adták, és mikor. Akkor elkezdesz utánanézni, hogy vajon ki lehetett az, milyen alkalomból kapta." A hobbi és munka kapcsolatáról elmondta, hogy õ a szakmát és a hobbit nem választaná oly erõsen szét. "A hobbi rögeszme, ami szinte minden idõdet lefoglalja. Itt a boltban is a kereskedõ és a gyûjtõ vetekedik, s ma sajnos sokszor a kereskedõ gyõz."
Antal János , a Partiumi Keresztény egyetem óraadó tanára. "Zavarban vagyok a hobbijaimat illetõen, mert mindig is nonkonformistaként léptem fel a környezetemben: húszas éveim elején megnõsültem, két gyermekünk van (nekik meg egy kutyájuk). Úgyhogy tisztes családapaként tengetem napjaimat, és atyai kötelességeimet hobbiszinten ûzöm (pl.: parki séta, hóemberépítés, a Shrek vagy a Szörny Rt. megtekintése -- nap mint nap, stb). Gyerekként a keleti küzdõsportokért, kamasz koromban a zongoráért rajongtam."
Szabó Zsolt , BBTE újságíró szakának adjunktusa, a Mûvelõdés fõszerkesztõje.
"Régen, a kommunizmusban, sokat jártunk kirándulni, de ennek akkor táplálék-kiegészítõ funkciója is volt, a friss levegõ élvezése és az õsi-gyûjtögetõ ösztön kiélése mellett. Ha bármit csinál az ember, az a jó, ha szenvedéllyel végzi. Valahol a munka is hobbi. Ha pedig valamit csak hobbiként végzünk az lelki felüdülés, a rögeszme se váljék személyiségzavaróvá. A hobbi nem ugyanaz, mint a fõ tevékenységi-irány, de mégis valahol kiegészíti azt."
Balló Áron újságíró, a Szabadság fõszerkesztõje. "Van hobbim, de nem nagyon jut idõm rá. Régen gyûjtöttem képeslapokat, bélyegeket, ezek már teljesen megszûntek. A zenehallgatás és az olvasás még mindig ott vannak, de nagyon ritkán van idõm rájuk."
A legrégebbi és legeredményesebb hobbija viszont az erdélyi történelmi adatok gyûjtése. A nyolcvanas években kezdte el gyûjteni õket, mivel úgy gondolta, hogy nem csak a román, hanem a magyar történelmi adatok is meg vannak hamisítva, ha nem is olyan nagy mértékben. Ez nem más, mint egy kéziratos történelmi kronológia. ("Egy egész nagy doboz") Újságokból, regényekbõl és más könyvekbõl gyûjtött össze olyan adatokat, amelyek a hivatalos történelemmel egy kicsit szemben álltak. Ezeket az adatokat újságírói munkája során többször fel is használta.
Könczey Elemér , grafikus és tervezõ. "Hobbim? A lányaim, az evés, az ivás és a foci." Hetente kétszer focizik az Apáczai fociklubban. Van két csapat, az egyik mindig fehérben, a másik mindig piros trikóban játszik. Csinált nekik emblémát, meg rendes mezt, számmal, meg névvel, ahogy a "tévében van".
Koros Fekete Sándor , a Francia Kulturális Központ titkára és kiadvány-szerkesztõje.
Hobbija az alternatív zene és értékmentés. A 80-as évekbeli magyar zene érdekli, ezen kívül a helytörténet: 20-25 éve helyneveket, utcaneveket gyûjt Marosvásárhelyrõl és környékérõl. Célja, hogy digitálisan, honlap formájában majd közzétegye.
László Noémi , költõ.
"Nekem a hobbim a rajzolás és a biciklizés. A rajzolás megnyugtató, hirtelen eltûnik az idõérzék. Kikapcsolsz a világból és egy másik helyen vagy. (...)Néhány hónapja kezdtem el rajzolni, a vágyam a portrékészítés. Mindig szerettem volna öreg arcokat rajzolni, például utazás közben. Egy ilyen arc nagyon sok mindent mond, ami nem a szavakra tartozik.
Kell ehhez bizonyos szintû alázat, nem is kell tehetségesnek képzelned magadat, fel kell vállalni a kudarcélményt. Ez olyan mint, ha egy sárkánnyal verekednél. Sárkánnyal verekedni jó, és nem muszáj legyõzni."
Végezetül Horváth István szociológust kérdeztük a szabadidõ mibenlétérõl. Szerinte általános kelet-európai trend, hogy a munkaidõ aránya megnövekedett a szabadidõ rovására, tehát általában a szabadidõs tevékenységek, és ezen belül a hobbi jellegû tevékenységekre fordított idõ aránya csökkent. Nem egyszerûen arról van szó, hogy az új gazdasági rendszerben emberek többet kell dolgozzanak, hanem ennél jóval többrõl. Például arról, hogy azok is sokat dolgoznak, akik viszonylag stabil egzisztenciát tudnak biztosítani maguknak, mondjuk egy nyolc órás munkából. Ennek az oka az, hogy bizonytalanok a jövõt illetõen, tehát azok is, akik számára gazdasági lehetõség volna valamilyen rendszeres szabadidõ-tevékenységet (hobbit) mûvelni nem teszi meg, mert nem tudja, hogy meddig tart a "jó élet".
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
