Pekár István, a Duna TV elnöke válaszol
kérdeztek a disputázók 2003. március 12. 12:18, utolsó frissítés: 12:11A Duna TV Erdély #b#legnézettebb#/b# adója, a hírmûsorok függetlensége, szükség van-e ajándékszatyrokra egy tudósítás sugárzásának kieszközléséhez, reklámtilalom, sok-e a sportmûsor és mit jelent a nyelvrontás: 32 kérdésre 32 válasz a tévés szakembertõl.
Öcsi (Nagyvárad):
A következõ kérdést tenném fel a nagyra becsült elnök úrnak: - a Duna Televízió tízéves megünneplésére, miért csak az Erdélyi Riport címû hetilap kapott meghívót mikor eddig az Erdélyi Naplót is mindig meghívták, de most nem. Az Erdélyi Napló meg nem hívása a kormányváltásnak köszönhetõ?
– A Duna Televízió egyetlen politikai párt vagy irányzat mellett sem kötelezte el magát, ezért a különbözõ kormányváltások sem befolyásolhatnak minket. Az a tény, hogy az Erdélyi Napló nem kapta meg a neki szánt meghívót, egy sajnálatos adminisztrációs hiba következménye. A nagyváradi székhelyû hetilappal egyébként évek óta jó viszonyt ápolunk, írásaikat pedig rendszeresen szemlézzük reggeli mûsorunkban.
Szahuba (Kolozsvár):
Mely volt az utolsó ön által olvasott könyv? S melyik az ön kedvenc filmje?
– Legutóbb Márai Sándor Négy évszak címû könyvét lapozgattam át újra egy influenzából való lábadozás során, illetve Szatmárnémetibõl hazafelé részben elolvastam a Lassított lónézés címû erdélyi elbeszélés-gyûjteményt. A filmek közül leginkább Fellini alkotásait kedvelem; néhány mûvét a Dunában is vetítettük a tavalyi évben.
tango (Székelyudvarhely):
1. Kedves Pekár István, önt a becsületes, tisztességes pityóka (krumpli) riportok után, egy politikai kombináció következtében beültették Sára Sándor székében. Ez a hely menedzsert követel, azt hiszem Magyarországon kívül ezt az alacsony nézettséget senki nem tûrné. Az adófizetõk türelme végtelen. Nem gondolja, hogy bizonyított menedzseri képességeinek hiányában, a legméltóbb dolog a lemondás volna. Erdélyben sem tudták számadatokkal, meggyõzõen bizonyítani a nézettséget.
2. Miért gondolják, hogy egy ilyen tévé, mint a Duna teljes mértékben mellõzheti a vetélkedõket, a szórakoztató mûsorokat?
3. A reggeli megemlékezésekben miért nem szólnak soha a határon túli hírességekrõl, ha már mindig velük takaróznak?
– 1. Sajnálom, hogy téves forrásból informálódott a kinevezésemet illetõen. Az Ön által feltételezett politikai kombináció helyett csupán annyi történt, hogy elõdömnek, Sára Sándornak lejárt a mandátuma, így új elnököt kellett választani a helyére. A nézettséggel kapcsolatban pedig úgy vélem, hogy egy összmagyarságot szolgáló televíziónak a nézettségi indexét is kárpát-medencei szinten kell vizsgálni.
Ennek jegyében felhívom tisztelt figyelmét a Kód Közvélemény-, Piac- és Médiakutató Intézet által 2001 tavaszán elvégzett reprezentatív felmérésre, amelybõl kiderül, hogy az erdélyi magyarság körében – a kereskedelmi csatornák megjelenésének dacára – kiemelkedõen a Duna Televízió a legnézettebb adó. Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy a megkérdezettek döntõ többsége információforrásként is a Duna Televíziót jelölte meg elsõ helyen.
2. A 2001. januári arculatváltás óta jelentõsen növeltük a közkedvelt játékfilmek, ifjúsági sorozatok arányát. A kereskedelmi televíziókból ismert szórakozató mûsorok átvételét azonban nem tartom járható útnak. Ez ugyanis rombolóan hatna arra a szellemi arculatra, amelyet a Duna Televízió sajátjának nevezhetünk.
3. Reggeli mûsorunkban, az Indul a napban – egészen pontosan az annak keretében sugárzott Összkép címû kárpát-medencei kulturális híradóban – rendszeresen megemlékezünk a határon túli magyar hírességekrõl.
Kid A (Temesvár):
Tisztelt Pekár úr!
1. Milyen anyagi helyzetben van jelenleg a Duna tévé? Arányaiban mennyit jelentenek a reklámbevételek és a különbözõ támogatások? A kiadások hány százalékát teszik ki a mûködési költségek, a saját gyártású mûsorok és a más helyekrõl vásárolt filmek, elõadások, stb.?
2. A mûsorszerkezetben tettenérhetõ a "szórakoztatni és tanítani" vezérelv. A nézõ kezében viszont ott a távirányító... Ön és kollégái úgy gondolják, hogy a "Szívtipró gimi" után a kedves nézõ ott marad a Dunán és megnézi a következõ, esetleg színvonalasabb mûsort is?
3. Mik a prioritások az Ön és munkatársai munkájában jelenleg? Szó volt régebben egy kárpát-medencei tudósítói hálózat kiépítésérõl. Valóban szükségünk van erre?
4. Mi a véleménye Gáspárik Attila (az országos audio-vizuális tanács RMDSZ-es tagja) kritikájáról:
"DUNA? Hát, szóval....Ha most elmondanám, hogy mióta Bukarestben lehet látni, hányan kérték, hogy az ATV-t nem lehetne, vagy az M2-t? Statisztikáink szerint többen nézik az M2-t mint a Dunát... Véleményem szerint nagyon görcsös, merev és manipuláló. Mintha a szórakoztatás bûn lenne, az oldottság vétkes. Beleöltek egy csomó pénzt a "hûséges" Erdélyi tudósítókba és a Mádl látogatást mégis három-négy napos felvételekkel illusztrálták. Majd "ÕK" eldöntik pár nap múlva, hogy mit, mikor lehet megmutatni. Fontos, hogy van, de a televíziózás korszerû szabályai szerint kellene mûködtetni. Mielõtt bárki ugrana, nem elkereskedelmiesedésrõl szóltam. Ha nem lenne a Duna, valószínûleg már megcsináltuk volna a magunk tévéjét. Lennének sztárjaink, könnyûzenénk, átlátható közéletünk..."
– 1. Komoly problémát jelent számunkra, hogy bevételünk egy évben a 7 milliárd forintot sem éri el. A kereskedelmi televíziók körülbelül 18-20 milliárd forintból gazdálkodnak, az MTV pedig majdnem 34 milliárdot költött el 2001-ben. Így tényleg nehéz ezen a küzdõtéren versenyezni.
A reklámbevételekkel kapcsolatos adatok – más csatornákhoz hasonlóan – nem publikusak; annyit azonban elmondhatok, hogy a médiatörvény értelmében a közszolgálati televíziók óránként feleannyi reklámidõvel gazdálkodhatnak, mint a kereskedelmi csatornák, s bizonyos termékek – például alkoholtartalmú italok, beleértve a magyar borokat is – ezeken az adókon nem reklámozhatók. Így eleve hátrányban vagyunk a reklámbevételek terén a kereskedelmi televíziókhoz képest. Mindemellett szívesen vennénk, ha minél több határon túli, fõleg erdélyi cég hirdetne nálunk. Ez egyébként – tekintettel arra, hogy az Erdélyben legnézettebb magyar csatornáról van szó – elsõsorban az õ üzleti érdekeiket szolgálja.
2. Nem érzem problematikusnak, ha az igényesebb mûsorok mellett egyes szórakoztató mûfajok is teret nyernek a Duna Televízió képernyõjén. Mivel erre határozott nézõi igény mutatkozott, úgy vélem, hogy a színesebb mûsorkínálat nem csökkenti, hanem növeli nézõink számát.
3. A Duna Televíziónak az értékõrzés- és teremtés, a hiteles és sokoldalú tájékoztatás, s nem utolsósorban a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élõ magyarok közötti minél szélesebb információáramoltatás a legfontosabb célkitûzése. Munkánk során ezek a szempontok élveznek prioritást.
A tudósítói hálózat létrehozását gyakorlati és elvi szempontok motiválták. A helyi tudósítók alkalmazása révén egyszerûbbé, gördülékenyebbé vált a Duna Televízió hírszolgáltatása, nem beszélve arról, hogy a helyismerettel rendelkezõ televíziósok árnyaltabb és hitelesebb képet adhatnak az ottani eseményekrõl. Ezenkívül úgy gondoljuk, nem volna helyénvaló, ha éppen mi lennénk azok, akik a „róluk, nélkülük” elv mentén szólnak a magyar közösségekrõl.
4. Gáspárik úrnak a nézettségrõl szóló észrevételeire csattanós választ adnak a 2001-es erdélyi felmérés fentebb említett eredményei. Ami pedig az erdélyi magyarság saját televízióját illeti, nem hiszem, hogy ennek valóban a Duna Televízió léte lenne az akadálya. Nem kérdõjelezem meg egy önálló erdélyi magyar csatorna létjogosultságát, ám ugyanígy a Duna Televíziónak is megvan a maga elvitathatatlan szerepköre. A kettõ nem állítható szembe egymással.
Tangó (Székelyudvarhely):
Kedves Pekár úr! Tudta-e, hogy Oradea az magyarul Nagyvárad és hogy ott érzékeny emberek laknak?
– Tíz éves mûködése során a Duna Televízió jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy Nagyváradot eredeti, magyar nevén ismerjék a köztudatban. Erre mi is érzékenyek vagyunk.
nyászbá skajó (Gyergyó):
Minek annyi sport?
– Érdekes kérdés, más fórumokon inkább az ellenkezõjét szokták kérdezni. Évekkel ezelõtt jóval több sportmûsort tudtunk készíteni, nagyon komoly nézettséggel. Mostanában– fõként anyagi okok miatt – sajnos csak napi 15 perc sportmûsorunk van, ami elég kevés ahhoz képest, hogy mekkora az érdeklõdés irántuk. A sport közösségkovácsoló tevékenyég, emellett az egyetemes és egyben a nemzeti kultúra része; próbálja Ön is megtalálni a szépséget benne.
easy lover:
Tudomásom szerint karácsony óta az Egyesült Államokban is fogható az adásuk. Nem lehetne azonban a drága amerikai sugárzás helyett inkább egyéb, fontosabb dolgokra költeni a Duna TV pénzét? Már csak azért is, mert az amerikai magyaroknak csak elenyészõ része beszél és ért magyarul.
– A Duna Televízió az összmagyarság televíziójaként határozta meg magát, tehát nem állíthatunk fel fontossági sorrendet a világ különbözõ részein élõ magyar közösségek között. Az amerikai magyarok nagy része valóban nem beszéli felmenõi anyanyelvét, ugyanakkor – tapasztalataink szerint – óriási az érdeklõdés részükrõl az óhaza, illetve az elszakított nemzetrészek iránt. A több millió külföldön élõ ír, lengyel vagy olasz számára egyébként teljesen természetes, hogy saját televízióval rendelkeznek. Ami pedig az Ön által említett "drága sugárzást" illeti, alig néhány tízmillió forint volt szükséges ahhoz, hogy európai televízióból világtelevízióvá nõjük ki magunkat.
Aszgard (Nagyvárad):
Tisztelt Pekár úr!
Bizonyára hallott arról, hogy Erdélyben szeretnének egy önálló, magyar nyelvû 24-órás tévécsatornát létrehozni. Ön szerint ennek jövendõbeli létrehozása mennyiben ronthatja a Duna Tv erdélyi népszerûségét, nézettségét? (Egy volt Duna Tv-s gyakornok)
– Amint a Duna Televízió léte nem lehet akadálya egy magyar nyelvû erdélyi csatornának, úgy ez utóbbi sem jelenthet konkurenciát a Duna Televíziónak. Amennyiben valóban létrejön az Ön által említett csatorna, a két intézmény nem ellenfele, hanem kiegészítõje, sõt egymásnak partnere kell legyen.
gõzmozdony:
Mit gondol Ön a Illyés Közalapítvány tavalyi médiapályázatának eredményeirõl? Milyen színvonalon teljesítenek az erdélyi tévés szakemberek a magyarországiakhoz viszonyítva? Ezen a fórumon elhangzott, hogy egyes RMDSZ-tisztségviselõk a szatmárnémeti kongresszuson "megfenyegették" a Duna TV munkatársait, mit tud Ön errõl? Úgy tudom, Ön meghívottként jelen volt a szatmárnémeti kongresszuson: mi a véleménye ennek legitimitásáról? RMDSZ-politikusok kértek-e Öntõl etikailag-morálisan negatívan értelmezhetõ sajtó-támogatást?
– Akárcsak Magyarországon, Erdélyben is vannak tehetséges és szerényebb képességû tudósítók. A célunk az, hogy önmagához képest mindenki évrõl évre magasabb színvonalon produkáljon.
Bár már nem voltam jelen, tudomásom van a szatmárnémeti incidensrõl. Az újságírói tevékenység, a sajtószabadság korlátozására irányuló törekvéseket – kövesse el bárki – mélyen elítélem, és a demokratikus normákkal összeegyeztethetetlennek tartom. Különösen fájó, hogy Szatmárnémetiben annak a Maksay Ágnesnek kérdõjelezték meg a pártatlanságát, akinek tudósítói tevékenyégét mindig is a magas szakmai színvonal és az objektivitás jellemezte, s aki 2002-ben az EMKE különdíját is megkapta. Ugyanakkor az illetõ utólag elnézést kért kolozsvári tudósítónktól, így lezártnak tekintjük az ügyet.
Az RMDSZ – beleértve annak vezetõségét és a különbözõ platformokat is – választások, népszámlálások és egyéb, a magyarságot érintõ események során többször is kért sajtótámogatást tõlünk. Belsõ viszályok esetében azonban egyetlen irányzatot sem támogatunk. A szövetséggel kapcsolatos történések viszont a jövõben is kiemelt helyet fognak kapni hírmûsorainkban.
egérfogó:
Elnök úr!
Elégedett-e az erdélyi tudósítók munkájával? Ön szerint a romániai magyar munkatársaknak mennyire sikerült függetleníteniük magukat az RMDSZ-en belüli különbözõ csoportosulásoktól? Függetleneknek tekinti õket? Volt-e Ön által is ismert példa arra, hogy elõnyben részesítették valamelyik tábort?
– Tudósítóink munkája – mind szakmailag, mind a technikai minõséget illetõen – sokat fejlõdött a Duna Televízió indulása óta. Természetesen elvárjuk tõlük, hogy a mindenkori politikai irányzatoktól függetlenül végezzék munkájukat. Noha ezt nem sikerül mindig száz százalékosan teljesíteniük, az Országos Rádió- és Televízió Testület monitoring bizottsága szerint az elmúlt években mi nyújtottuk Magyarországon a legkiegyensúlyozottabb hírszolgáltatást. Utolsó kérdésére válaszolva elmondhatom, hogy soha egyetlen RMDSZ-irányzatot nem részesítettünk elõnyben. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy mindkét oldaltól közel azonos arányban kapunk tiltakozó telefonokat, faxokat és leveleket.
nyászbá skajó:
Azt állítják egyes erdélyi tévétudósítók, hogy a Duna tévénél való elõrehaladás (a tudósítói anyagok efogadása) édekében "lábbal kell ajtót nyitani", akárcsak egyes bukaresti minsztériumok esetében, ugyanis a cekkerek lefoglalják az ember kezét. Igaz ez?
– Eddig csak távoli kontinenseken keverték össze egyesek Budapestet Bukaresttel. Biztosíthatom, hogy a Duna Televízió továbbra sem azonos az Ön által ismert minisztériumokkal.
libani:
Szereti-e még a beherovkát?
– Igen, de legalább annyira az erdélyi szilvapálinkát.
György (Györgyfalva):
Szeretném, ha Markó Béla telefonos nyilatkozatai mellett nagyobb hangsúlyt kapnának a nemzeti hovatartozásunk miatti egyéni és közösségi sérelmek is. Számíthatunk-e erre a közeljövõben?
– Az Égtájak, a Határok fölött és a Heti Hírmondó címû mûsoraink, valamint napi híradásaink rendszeresen foglakoznak a magyar közösségeket ért sérelmekkel.
Egy olvasó, aki nagyon aggódik népéért:
Szeretettel köszöntöm és gratulálok úgy Önnek, mint a Duna Televízió minden munkatársának az elért szép eredményekért, egyben felteszem
kérdéseim:
1. Helyesnek tartja-e Ön azt a kijelentést, ami a Szabadságban jelent meg 2000. augusztus 14-én, és az RMDSZ-rõl szül, a következõképpen: „Politikailag prostituálódott a szervezet”, és hogy „A Reform Tömörülés elõbb-utóbb búcsút mondhat az RMDSZ-nek, akár azzal a kockázattal is, hogy a szövetség többet nem jut be a parlamentbe?”
2. Jónak látja Ön azt az írást, ami szintén a Szabadságban jelent meg 2003. február 4-én, miszerint: „Az RMDSZ belülrõl megrothadt, s nemsokára úgy fog összedûlni, mint a New York-i torony néhány perccel a repülõmerénylet után?”
3. Martonyi János volt miniszter úr több alkalommal is kijelentette, hogy „óriási erõ rejlik az RMDSZ egységében”, vagy tán ez nem igaz?
4. Jobb lesz-e nekünk, ha az eddigi 39 helyett csak 1 képviselõnk lesz a romániai törvényhozásban?
5. Nem volna-e helyesebb, ha a megosztást szorgalmazók továbbra is közösen dolgoznának a többi megválasztott honatyákkal? Eddig, közösen szép eredményeket értek el, de mindenki be kell lássa, hogy nálunk lassan mennek a dolgok, például a román görög katolikusok, kik ugyanannak népnek fiai, mint az ortodoxok, csak nehéz harcok árán tudták visszaszerezni egy párat az elvesztett románokból a majdnem 200-ból. Városunkban például még egyet se kaptak vissza.
6.Tisztelt elnök úr, nem látná helyesebbnek, hogy népünk vezetõi együtt lépnek fel elvett javaink visszaszerzéséért, vagy olyan szomorú dolgok megoldásában, mint az, hogy a Székelyföld lakói országos viszonylatban elsõk a gyilkosságokban, öngyilkosságokban és az elsõk közt a drog- és alkoholfogyasztásban?
7. Vajon nem volna okosabb a sok testvérharc helyett, hogy vezetõink megoldjanak olyan dolgot, mint amirõl a szabadság 2002. október 2. számából értesültünk, vagyis azt, hogy a sepsiszentgyörgyi (magyar) szülõk és tanárok a román tanügyminisztertõl azt kérték, hogy a többszáz éves múlttal rendelkezõ Székely Mikó Kollégiumot újra államosítsák?
8. Nem volna-e jobb meghallgatni Kölcsey Ferenc még most is nagyon aktuális mondását, miszerint: „Egyedül a legnagyobb erõ sem tehet mindent, nem tehet sokat: egyesített erõknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.”?
– Tekintettel arra, hogy kérdései gyakorlatilag ugyanazon probléma köré csoportosulnak, megpróbálok röviden választ adni felvetéseire. Amikor a kisebbség és a többség viszonyáról van szó, akkor egyértelmûen a magyar érdekek mellé állunk. Magyar–magyar érdekellentétek esetén azonban a tárgyilagos és mértéktartó tájékoztatás, illetve – amennyiben erre lehetõségünk van – a viszály csillapítása a célunk. Az egységes fellépést rendkívül fontosnak tartjuk.
Véleményem szerint Erdélyben olyan politikai keretet kell teremteni, amelyben az eltérõ irányzatok megférnek egymás mellett, ugyanakkor mindig egységesen lépnek fel a magyarságot érintõ kérdésekben. Természetesen hasonló egységet szeretnék látni az anyaországi nemzetpolitikában is. Magyar viszonylatban azonban egyetlen pártot vagy irányzatot sem akarunk támogatni.
Nagy László, kolozsvári nyugdíjas vegyész:
Tisztelt Elnök Úr!
Ha a Duna televíziót dicsérni akarnám, úgy minden héten írhatnék egy levelet. Ezt azonban megteszik helyettem mások. Én inkább kérek. Az általam nagy érdeklõdéssel nézett történelmi dokumentumfilmek szerzõi nemrég új sorozatba kezdtek, amelyben azon politikusok életpályáit igyekeznek objektíven bemutatni, akiknek munkásságát a 40 év kommunista történetírás egyoldalúan eltorzította. Így hallhattunk eddig Tisza István és Károlyi Mihály gróf pályájáról.
Az objektivitásra való törekvés azonban túlzásba esett, ugyanis gondolom, épp az életpályák azon szakaszára kellett volna hangsúlyt helyezni, amelyek a kommunisták hazugan eltorzítottak, de sajnos ezen szakaszról az átlagnál is kevesebb szó esett. Így Tisza István esetén a kilátástalan, partner nélküli, a súrlódásokat csökkenteni akaró nemzetiségi politika, az elsõ világháború kitörése elõtti béketörekvések erélyessége és kilátástalansága, valamint Tisza István meggyilkolásának körülményei (szervezõk, végrehajtók és a felelõsségrevonási per) maradtak hangsúly nélküliek.
Károlyi Mihály esetén pedig arról, hogy ellene hazaárulási per folyt, és el is ítélték, egyetlen mellékmondat emlékezett meg (amelyett, hogy a vádakat ismertették volna). Kérésem, hogy egyrészt a sorozat következõ részleteiben hangsúlyozottabban igyekezzenek céljuk, az objekvititás felé, még akkor is, ha ezzel „valakit” bírálniuk kellene, másrészt pedig valamiképp próbálják meg az eddigi részek ilyen szempontú kiegészítését. Lehetséges-e ez?
– Mindenekelõtt hadd köszönjem meg észrevételeit. Ugyanakkor tudnia kell, hogy rendkívül nehéz feladat mindenki maradéktalan elégedettségére megrajzolni a vitatott történelmi személyiségek portréját. Negyven perc alatt pedig lehetetlen részletesen bemutatni egy politikusi életpálya minden egyes oldalát. Tisza István esetében egyébként Romsics Ignác professzor elég részletesen kifejtette álláspontját az Ön által említett motívumok kapcsán, méghozzá a legújabb kutatási eredmények alapján. Ami utolsó kérdését illeti: arra nincs lehetõség, hogy nézõi kérésre utólagos kiegészítést fûzzünk a sorozat egyik vagy másik részéhez, de felvetéseit továbbítjuk a sorozat készítõinek.
Takács Júlia (Marosvásárhely):
1. A bemondók a Duna tévé adásaiban az ikes igéket sokszor helytelenül használják, megfájdul az ember füle, ha nem szép a magyar beszéd, amit hallunk.
2. Marosi Péter városunk, Marosvásárhely kedves, szép fia mikor mûsort ismertet, a kezét (fõleg a bal kezét) teszi-veszi. Ez zavaró, ujjai szépek, körmei gondozottak, tartsa nyugodtan õket.
3. Dr. Gyõrfy István agrármérnök költõ a Kalendárium adásában ismételten foglalkozott a fokhagymával. Kérem, mondja meg neki, hogy közölje azt is, hogy a baktériumölõ penicillinhez hasonló anyagot tartalmaz, aminek aloicin a neve, és a kínaiak szent gyümölcse.
Kérdésem:
Tudjuk mikor és hol születetett a nagy király: Mátyás. Tudjuk, hogy Bécsben halt meg (megmérgezték...), nem tudjuk, hol temették el. Talán hajóra tették?... Visegrád... Buda... volt a cél? Beatrice élt - ekkor- Mi a kutatások jelenlegi állása ebben a kérdésben? Választ nem a Szabadság újságban várok, hanem a Duna televízióban. Azt nézzük, éltet bennünket, szellemi táplálékunk. A kolozsvári Mátyás-napok beszámolót érdemel Budapest Duna TV mûsorában.
Isten áldja-óvja-vezérelje.
Tisztelõje,
Takács Júlia, Marosvásárhely
– Tisztelt Asszonyom, kedves Júlia!
Az Ön által felvetett észrevételek, illetve szakmai kérdések esetében az jelentené a megfelelõ megoldást, ha azokat telefonon vagy – amennyiben lehetõsége van rá – az internet segítségével jelezné a Duna Televízió közönségszolgálatának. Ezt az irodát éppen azért hoztuk létre, hogy nézõink közvetlenül, személyesen is eljuttathassák üzeneteiket az érintetteknek. Felvetését természetesen továbbítom.
dr. Kiss István (Kolozsvár):
Pekár Úr! Mi a véleménye az alábbi kérdésrõl és az arra adott válaszról?
A kérdés: Melyik az a társadalom, amelyben egy sajnálatraméltó nõ, aki beszélni csak torokhangon képes, az a számos sajnálatraméltó férfi és nõ, aki beszélni csak orrhangon képes és az a nõ, aki itthon oly szépen beszélte édes anyanyelvét, de ott, környezete hatására, orrhangúvá vált, valamennyien arra kényszerültek, hogy a tévé vagy a rádió bemondói és riporterei legyenek s így beszélt nyelvünk elcsúfítását és kicsúfolását foglalkozásszerûen ûzzék?
A válasz: Ez az a társadalom, amelyet nyíltnak dicsõítenek és amely valóban nyílt abból a szempontból, hogy benne ismert és ismeretlen tettesek, a kérdésben felsorolt sajnálatraméltó emberek közremûködésével is, nyíltan törhetnek népünk nyelve ellen, tehát népünk ellen.
dr. Kiss István,
a Babes-Bolyai Tudományegyetem Növénybiológiai Tanszékének nyug. professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagja, kolozsvári lakos
– Tisztelt professzor úr, a Duna Televízió – mûsorvezetõi révén is – már indulásától kezdve céljának tekinti, hogy a helyes és szép magyar beszéd ne vesszen ki a képernyõrõl. Az egyes médiumokban tapasztalható nyelvrontásért azonban sajnos nem tudunk felelõsséget vállalni.
Nagy László (Kolozsvár):
Kedves Elnök Úr!
Ez magánlevél, az ön - minden következmény nélküli - tájékozódására. Eddig két alkalommal kértem valamit a Duna tévétõl, mindkét alkalommal durva, udvariatlan, hazugságokkal tûzdelt visszautasításban volt részem.
„Volt egyszer egy Bolyai egyetem”, így szólt Kovács András rendezõ tizenhat személy meginterjúvolásából (ezek közül két igazi illegális, hazug sztálinista) álló dokumentumfilmje. A meginterjúvoltak egytõl-egyig politikailag – akarva vagy akaratlanul – a kommunizmus elkötelezett humánértelmiségiek voltak. Ezek közül a neki nem tetszõ részeket a rendezõ kivágta. Végül kikerekedett egy idillikus kép.
Ezekrõl részletes levelet írtam Kovács Andrásnak, aki - nyilván – nem válaszolt. Ugyanakkor kértem a dokumentumfilm kiegészítését a Duna tévé által, a felborult objektivitás helyreállításának céljából. Nem azt fájlalom, hogy visszautasítottak, hanem ennek többször megismételt udvariatlanságát, sõt durvaságát.
2. Valamikor 1997. novemberében az Emlékképek sorozatban Lukács Bea felolvasott egy írást egy 1937-beli politikai eseményrõl (Marosvásárhelyen történt), teljesen a bolsevista történetírás szellemében. Rendhagyó volt az, hogy jelezték, ki ezen írás szerzõje.
Csupán annyit kértem, hogy ezt nekem közöljék. Eleinte hallgattak (ami ugyebár udvariatlanság), majd Bokor Péterhez küldözgettek, aki hasonlóképpen viselkedett. Végül is levonhattam a következtetést, hogy az írás szerzõje magát névtelenségbe óhajtja burkolni – a Duna tévé segítségével.
Mindezeket – hangsúlyozom – nem reklamációképp írom, rég volt, talán igaz sem volt...
Tisztelettel kivánok további sok sikert,
Nagy László
U i.: Gondolom, felesleges csak azért Párizsba, Londonba utazni, hogy a házakat, ahol Károlyi Mihály lakott (és ahol annyit áskálódott reakciós hazája ellen, hogy ezáltal ezt az egyoldalú olasz-német barátságba kényszerítette) bemutathassák – persze csak kívülrõl.
– Kovács Andrással és Bokor Péterrel kapcsolatos kérdéseire nem tudok választ adni, ugyanis ezekben a kérdésekben a nevezett személyek az illetékesek. Ráadásul 1997-ben még nem voltam a Duna Televízió elnöke. Ami pedig a Károlyi Mihály-filmmel kapcsolatos észrevételét illeti: ha nézte a mûsort, bizonyára emlékszik, hogy az említett helyszíneken nem csak házakat, hanem a Károlyi-portré megrajzolásához nélkülözhetetlen személyekkel – így például a politikus lányával, illetve Fejtõ Ferenccel – készített beszélgetéseket is láthatott. Egy dokumentumfilm nyilván a helyszínek bemutatása nélkül is elkészíthetõ, de az életút képi ábrázolásával sokkal hitelesebbé és érdekesebbé válik annak mondanivalója.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
