"Aggaszt, hogy fokozódik a gyûlölet"
szerk. 2003. március 06. 16:40, utolsó frissítés: 16:40"Eltérõen a Krónika magyarországi tulajdonosaitól, fõszerkesztõi munkámba Verestóy Attila sohasem szólt bele" – jelenti ki #b#Stanik István#/b#, az Erdélyi Riport fõszerkesztõje, akit a lap tulajdoni háttere mellett új terveikrõl és sikereikrõl kérdeztünk.
– Készült-e számvetés az Erdélyi Riport elsõ pár hónapjairól? Hogyan reagáltak az olvasók a lappiac új játékosára? A többek között Ön által indított Krónikához hasonlóak-e a piac reflexei?
Stanik István: Minden hétfõn összeül a szerkesztõség, amellett, hogy összeállítjuk a következõ lapszámot, megtervezzük a továbbiakat, megbeszéljük az eddigi eredményeket és visszajelzéseket is. Nálunk folyamatosan zajlik a számvetés. Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a lap szakmai színvonalát illetõen csak dicséretet kaptunk. Ez valószínûleg annak köszönhetõ, hogy sikerült egy tematikailag jól strukturált lapban, többnyire neves szerzõktõl, hírértékkel bíró, mérvadó és érdekes írásokat közölni. Lapunkat rendszeresen szemlézi az MTI, más médiumok is idézik, hivatkoznak rá, így viszonylag hamar bekerült a köztudatba. A papír és a nyomdai kivitelezés viszont lehetne jobb is.
Számítottunk arra, hogy az olvasók vegyesen reagálnak lapunk megjelenésére. A legvehemensebb ellenzõi éppen a Transindex Disputa rovatában vitatják létjogosultságát. Ám ezeket a többnyire elõítéleteken alapuló, demagóg véleményeket – érvek hiányában – nem tartjuk mérvadónak, nem foglalkozunk velük. Olvasói levelekben egyaránt kapunk hideget-meleget. Elmondható, hogy aki szereti a lapunkat, az nagyon szereti. Aki meg nem, az bármit teszünk, fanyalog.
A piac reflexeit aligha lehet értékelni anélkül, hogy ne ismernénk a romániai és azon belül a magyar médiafogyasztási szokásokat. Éppen a Krónika indulása kapcsán kértünk errõl adatokat az IMAS-tól: a legnagyobb megdöbbenésünkre kiderült, a román lakosság szinte minden rétege sokkal több sajtóterméket vásárol, mint a hasonló magyar. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy a magyarok közül kevesebben tartják fontosnak a tájékozódást, ami nagyon szomorú állapotokat tükrözne, de arra is, hogy a romániai magyarok jelentõs számban vásárolnak román nyelvû sajtóterméket. Ha így van, akkor ez a hazai magyar sajtó színvonalát minõsíti. Ahhoz, hogy a piac reflexeit értékelni tudjuk, jó lenne elõbb felmérni a romániai magyar médiapiacot. De gondolom, a kérdés arra vonatkozott, hogy a Krónikához hasonló nehézségekkel találtuk-e magunkat szembe a lap piaci pozicionálásakor. A válasz: igen.
– A megjelenõ írások alapján talán nem elhamarkodott a lapot baloldalinak, RMDSZ-közelinek értékelni. Mennyire tudatos a Riport baloldalisága? Fûzi-e a lapot valamilyen intézményes-pénzügyi kapcsolat az MSZP-hez vagy az SZDSZ-hez, vagy az RMDSZ-hez?
SI:A lap elindítására már kiforrott értékrenddel rendelkezõ szerkesztõk álltak össze. Így nem volt nehéz megfogalmazni az Erdélyi Riport programját és céljait. Nyíltan vállaltuk, hogy értékrendünket a haladó nemzeti értékek határozzák meg, ugyanakkor baloldali szociális érzékenységgel és liberális szabadságszemlélettel közelítünk a romániai magyar közösség alapproblémáihoz, hogy küldetésünknek tekintjük a hazai és az európai realitásokhoz igazodó erdélyi magyar jövõkép felmutatását. Ebben a programban nem észrevenni a nemzeti és liberális értékekre való hivatkozást és kiemelni a baloldaliságot, nem jelenthet mást, mint a lap beskatulyázásának szándékát, egy negatívnak vélt értékvilágba. A mai Európa nagyobbik felében a baloldal demokratikusan megválasztottan kormányoz, ami egyet jelent a választók százmillióinak opciójával.
Tehát, ha kifejezetten baloldaliak lennénk sem képviselnénk egy elmarasztalható vagy szégyellni való értékrendet. Annál is inkább nem, mert véleményem szerint az erdélyi magyar közbeszéd inkább baloldali opciókhoz áll közelebb, amikor a szociális problémáit állítja elõtérbe, amikor a társadalmi gondok megoldásában az állami beavatkozást hiányolja, miközben alig tartalmaz a piacgazdaságra, a versenyre, az egyén boldogulására utaló elemeket. Ennek ellenére az Erdélyi Riport nem tudatosan baloldali lap.
Szerkesztõi viszont határozottan elutasítják a nemzeti demagógiát, a realitásokat figyelmen kívül hagyó kalandorpolitikát, az erdélyi magyarság jobb jövõjének egyetlen esélyét pedig az európai felzárkózásban látják. Arról nem mi tehetünk, hogy ezt a szemléletet jelenleg markánsabban képviseli mind a magyarországi, mind a romániai baloldal, hogy az RMDSZ legitim vezetése hasonlóan gondolkodik és cselekszik.
Sejtem, mire gondol, amikor „intézményes pénzügyi kapcsolatot” emleget a lap és a különbözõ pártok között. Valószínûleg arra, hogy kapunk-e tõlük pénzt? Hogy fizetnek-e nekünk azért, hogy azt írjuk, amit kérnek? Az inszinuációt elsõsorban kollégáim és munkatársaink nevében utasítom vissza, mert ebbõl az következik, hogy Szûcs László, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond júdáspénzbõl veszi fel a fizetését, és azt, hogy Horváth Andor, Kántor Lajos, Láng Zsolt, Visky András, Bíró Béla, Ágoston Hugó vagy éppen a Transindex fõszerkesztõje, Kelemen Attila és még sok más tisztességes szerzõnk is ebbõl kap honoráriumot. A lap indításának költségeit a részvényesek fedezték, mûködését pedig lapár- és reklámbevételekbõl, valamint – a minden kiadó számára elérhetõ – pályázati forrásokból biztosítjuk.
– Az Ön Verestóy Attila szenátorral való barátsága, a tény, hogy Verestóy szenátor birtokolja vagy ellenõrzi a Riportot kiadó Scripta kiadó részvényeinek nagy részét, befolyásolja-e Önt valamilyen módon a fõszerkesztõi munkában?
SI: Nem gondolkoztam még azon, hogy barátságnak lehet-e nevezni a Verestóy Attilához fûzõdõ viszonyomat; ha az, a magam részérõl vállalom. Mielõtt még bárki is félremagyarázhatná, elmondanám, hogy én az embereket a tetteik alapján ítélem meg, és nem szoktam felülni pletykáknak, rosszindulatú lejáratásoknak, elõítéleteknek. Verestóy Attila általam ismert tettei pedig vállalhatók: nélküle ma nem lenne Erdélyi Magyar Ki Kicsoda, nem lenne Krónika és nem lenne természetesen Erdélyi Riport sem. Eltérõen a Krónika magyarországi tulajdonosaitól, fõszerkesztõi munkámba õ sohasem szólt bele.
– Milyenek az olvasói visszajelzések? A kezdetben beharangozott 15 ezer eladott példányból mennyit teljesít most a Riport?
SI: Nem emlékszem, hogy 15 ezer eladott példányt harangoztunk volna be. Legfeljebb ennyire becsültük a lap piaci részesedését. Aki ért valamelyest egy lap piaci pozicionálásához, az tudja, hogy az indulást követõ egy évben nem illik a példányszám felõl érdeklõdni, az eredményeket pedig három év elteltével lehet számon kérni. Már csak azért sem, mert ilyen rövid idõ alatt nem bonyolíthatók le azok a promóciós akciók, amelyek egyáltalán ismertté teszik a lapot az olvasók körében. Az eladási adatok hat hét után érkeznek be a kiadóba, és akkor sem megbízhatóak. Ezért csak saccolni tudjuk, hogy valahol négyezer körül lehet az értékesített példányok száma.
– Közíróként Ön szerint, melyek az erdélyi magyar társadalom tabutémái, neurózisai?
SI: Önmagunk új, XXI. századi revíziójának hiánya rányomja bélyegét mindenre, ami közösségünk problémájaként jelentkezik. Pontatlan helyzetértékelésbõl pedig csak rossz következtetéseket lehet levonni, a rossz következtetések eredménye a sehová sem vezetõ stratégia. Hiányoznak azok az értelmiségiek, akik tudományos alapossággal feldolgoznák és értelmeznék helyzetünket, akik feltárnák az okokat, akik szembesítenének elõítéleteinkkel, frusztrációinkkal, önnön hiedelmeinkkel, mítoszainkkal.
Zavar a demagógia, a tét nélküli konfrontáció, az anakronisztikus nemzeti gõg.
Aggaszt, hogy gyökeret vert közösségünkben a pártideológiák szerinti megosztottság, a jelenkori „turáni átok”, hogy a szekértáborok között alig létezik kommunikáció, viszont egyre fokozódik a gyûlölet. Hogy a gyûlöletbeszéd gyakran a templomi szószékról hangzik el. Kétségbe ejt, hogy olyan eszmék, gondolatok élednek újra, amelyek hatalomra kerülve, két világháború elvesztéséhez, Trianonhoz vezettek.
– Miben áll "az európai realitásokhoz igazodó erdélyi magyar jövõkép"? Hogyan képezõdik le ez az Erdélyi Riportban?
SI: Úgy, hogy minél több információt szeretnénk eljuttatni olvasóinknak arról a világról, amelyrõl alig tudnak valamit, de amelynek az anyaország jövõre már része lesz és amelybe – egy kis szerencsével – 2007-ben mi is bekerülhetünk. Figyelmen kívül hagyni az európai realitásokat annyit jelent, mint lemondani a nemzeti együvé tartozásról. Szembemenni ezeknek a realitásoknak a követelményeivel annyit jelent, mint elszalasztani azt a történelmi esélyt, amely újraegyesítheti a magyarságot.
Az európai-erdélyi magyar jövõképben az körvonalazódik, hogy jogainkat a világ legdemokratikusabb jogrendje szavatolja, hogy szabadon tanulhatunk, dolgozhatunk, élhetünk a legfejlettebb országok színvonalán. Tudatosodnia kell viszont annak is, hogy nyelvtudás nélkül, a munkaerõpiacon érvényesíthetõ, versenyképes szakmai ismeretek nélkül nem fogunk tudni helytállni, az új piacokon értékesíthetõ termékek nélkül gazdaságilag leszakadunk. Hogy minél elõbb el kell kezdeni a felkészülést! Szerintem ebben az irányban kell keresni az igazi nemzeti érdekeket. Ebben az összefüggésben világos, hogy nincs alternatívája a reálpolitikának.
– Ön szerint mi az oka annak, hogy sajtónkból gyakorlatilag teljes egészében hiányoznak a tényfeltáró riportok? Szerepel-e a Riport napirendjén a mûfajjal való folyamatos próbálkozás?
SI: Többek között két okot említenék. Egyrészt nincsenek olyan lapok, amelyek igényelnék ezt a mûfajt. Talán azért, mert nem fér bele a szerkesztõi koncepcióba, talán azért, mert kényelmetlen mûfajról van szó. A tények feltárása kegyetlen következményekkel járhat. Az elõbb beszéltünk a tabukról, bármerre nézek, tabutémába ütközöm. Másrészt, ha lenne lap, amely vállalkozna a mûfaj szerepeltetésére, kiderülne, nincsenek megfelelõen képzett mûvelõi. Ennek kapcsán hosszan beszélhetnénk az erdélyi magyar újságíró képzés hatékonyságáról is. Az eddigi lapszámainkból kiderül, hogy a nehézségek ellenére, megkíséreljük rehabilitálni a mûfajt.
– Mi az irány, hol erõsít majd középtávon a Riport?
SI: Közeledik az a pillanat, amikor legalább nyolc oldallal bõvítjük a lap terjedelmét. A nagyobb felület lehetõvé teszi bizonyos témák elmélyítését és a tematikai bõvítést. A lap új szerkezetében mûfaji szempontból több teret kap majd a riport, tematikai szempontból pedig foglalkozni szeretnénk olyan fontos területekkel, mint a vállalkozás, az európai integráció, az informatika, az oktatás. Bármit változtatunk, az induláskor meghirdetett programunkat, céljainkat kívánjuk érvényesíteni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
