"Reggelre aztán mindenik kijózanodik"
Szabó Géza riportja 2003. március 04. 14:55, utolsó frissítés: 14:55A 8,5 milliós Bombay utcáin hivatalosan nyolcezer taxi robog fel-alá. Kolozsváron kétezer körülire tehetõ a taxik száma. Miközben becsapom a rozoga ajtót, azon töprengek, vajon az ottani kevés-e, vagy az itteni a sok. #b#Hova megyünk?#/b#
-- kérdez rá másodszor a fiatal, harminc alatti fiú, indít, majd bekapcsolja az órát. Nem kell túlságosan vehemensen faggatnom, szinte kérdezés nélkül meséli történeteit. Mit szólnál hozzá -- fordulok felé --, ha mindezt valahol közölném? Õt aztán nem zavarja! És fotókat készíthetek-e? A fényképezõgép kissé elbizonytalanítja, kér, tegyem el. A céggel is, a rendõrséggel is meggyûlne a baja, ha róla vagy a kocsijáról megjelennének a képek.
Nem árulhatom tehát el, hogy román-e vagy magyar nemzetiségû a riportalanyom (nevezzük Daninak vagy Dáninak), azt sem írhatom le, milyen márkájú kocsival dolgozik (szerinte könnyen azonosítható lenne, mivel csak három-négy ilyen döcög a városban), illetve azt sem hozhatom nyilvánosságra, jelenleg melyik cégtábla alatt mûködik. Miután a játékszabályokat rögzítettük, folytatja a sztorizást.
Dani szinte az összes kolozsvári taxiscégnél dolgozott már. -- És cápaként? [független taxis, aki saját szakállára szerzi a fuvart -- szerk. megj.] Úgy nem -- védekezik önérzetesen. -- Mégis, mióta taxizol? -- tapogatózom. Nem emlékszik pontosan: öt-hat éve. Miért választotta ezt a mesterséget? A középiskola elvégzése után nem jutott be az egyetemre, egy ideig külföldön dolgozott (míg ki nem toloncolták), aztán különféle biztosítási meg egyéb zavaros ügyletek után
lepattant autókat vásárolt,
és azokkal szállította a kolozsváriakat. (Eddig sosem volt 2000 dollárnál drágább kocsija, a mostanit részletre vette, két hónap múlva fizeti ki az utolsó kört.) Még iskolás lehetett, valamikor 1990 körül, amikor a buszra várva látta, hogy egy taxis számolgatja a pénzét a kormány mögött. Az ezresektõl valósággal káprázott a szeme: Baromi jó! Milyen jól megy nekik, én is az leszek! Most, a több évnyi munkával a háta mögött kissé fáradtan mondja: azoknak való ez a meló, akik semmi másra nem képesek. Egy rakás mocskos, hullarészeg alakot kell furikáznia, nem ritka eset, amikor fizetés helyett szitkokat kap. Megszokta ezt is, a fenyegetéseket is.
Máris következik a példa: két tag bevágódik az autóba, egyik elöl, másik hátul, és rászólnak, hogy induljon. Hova? Akkor érezte meg a tarkóján a hideg, szúrós vasat. "Tu nu'ntalegi, pula mea? Porneste odata, la naiba!" ["Nem érted, baz' meg? Indíts már, a fenébe!] Fényes nappal, a belvárosban. (Utólag kiderül: nem tett feljelentést ellenük.) Az elsõ élcelõdött: betörjem az ablakod? Egyet ütök, és kirepül.
Részegnek tûntek, éppen ezért mindent megígért, csak ne duhajkodjanak. Kivitették magukat Fenesre, ahol ráparancsoltak, hogy amíg elintéznek valamit, addig várja õket a kapuban. Még hallotta, hogy döngetnek egy ajtót, és ordítják a bentieknek: nyissák ki, pénz kell. Jó vicc volt -- mosolyog --,
azt hitték, várok.
Hasonlóképpen azt a fickót sem jelentette fel, aki a Tordai úton felszedett egy lányt, aztán kibérelte a kocsiját -- néhány percre. "Szerencsére a közelben maradtam, ki tudtam menteni a husikát, mert a csávó elkezdte fojtogatni. Magából kikelve kiabálta: Szaros nõ! Jéghideg kurva, ami vagy! Nem képes becsületesen leszopni, semmit sem érzek!" Kipakolta a taxiból a prostit, majd betuszkolta a dühöngõ klienst, és eliszkolt. Értetlenkedve bámulok rá: miért? Nem várhatta meg a rendõröket, mert a tanúskodás kellemetlenségekkel, idõveszteséggel jár. A pofát viszont nem hagyhatta ott. Egyrészt azért, mert kinyírta volna a lányt, másrészt mert a fuvart nem fizette ki.
-- Gyakran adod így bérbe a kocsid?
-- Volt néhány alkalom.
-- És már beszálláskor mondja a pasas, hogy olyan helyre vigyed, ahol prostik vannak?
-- Általában igen.
-- Hova mennek leggyakrabban?
-- Hát a Tordai útra, természetesen, de akadt olyan, aki úgy tudta: a monostori Pritax elõtt kaphat kurvát. Mondom neki, ez baromság, de õ nem hitte el. Az õ pénze, ám legyen. Végül persze ugyancsak a Tordai úton kötöttünk ki.
-- A vasútállomás elõtt keresnek-e lányokat az utasaid?
-- Nem igazán, az túl szem elõtt van. Viszont nagyon érdekes, hogy a legtöbb ilyen kliens a Music Pub elõl indul "vadászatra".
-- Az a kedvenc helyed? Szeretsz ott állni?
-- Kénytelen vagyok. A fõtéren egy lerobbant keleti kocsival a világ végéig is várhatnám az utasokat! A Pub elõtt mindegy, milyen az autó, amikor kijönnek tökrészegen, az elsõbe beleszédülnek. És vagy haza mennek, vagy csajozni. Az elsõ ilyen fuvarnál még reszkettem, azóta megszoktam. Egy deresedõ pofa beszállt a Pubnál este tíz körül, és rögtön mondta, mit akar: szerezzek neki nõt, és adjam ki a kocsit bérbe, maximum egy félórára.
-- Mennyibe került?
-- 120 ezer meg a fuvar.
-- Ez mikor lehetett?
-- Három éve, vagyis most már ez duplájába, esetleg háromszor annyiba kerül. Felvittem a Tordai útra, megvette a csajt, és beültek az autóba.
-- A prosti dörzsölt volt? Ismerte a procedúrát? Szívesen dolgoznak kocsiban?
-- Miért ne? Általában kedvenc búvóhelyük is van, szakszerûen elirányítanak egy-egy sötétebb helyre, aztán ott megtörténik, aminek meg kell történnie. Ez is tudta, mit akar. Irányított: jobbra, balra, most betérni, majd egy nyugalmas helyen, a garázsok között megálltunk. Kiszálltam, aztán akcióba lépett a csávó, asszem, hátulról dugta meg.
-- Volt már olyan eseted, amikor ránézésre meg tudtad állapítani, hogy a lány kiskorú?
-- Egyszer igen. Végigmentünk a Tordai úton egy palival, de nem tetszett neki a felhozatal. Akkor végigmentünk ismét, és ráharapott az egyikre. Kérdezte a csaj, mi kéne, mire a kliens kibökte. „Oké, 300 ezer lej. Pfuj, részeg vagy!” -- így a prosti, viszont az én emberemnél nem volt annyi pénz. Az elsõ átpasszolta a barátnõjének, aki azonnal leszögezte, hogy 10-15 percnél többet nem hajlandó rászánni. Utóbbi nem volt nagykorú.
-- Foglalkozol-e házhoz vivéssel, illetve ismersz-e olyan taxisokat, aki az utast luxusprostikhoz szállítják?
-- Azok nagyhalak,
én nem ugrok be ilyesmibe. Sokkal gyakoribb az, amikor rádión, a pótcsatornán a taxis hirdetni kezdi, hogy van egy lány a kocsijában, aki ötvenért szop, netán pár százezerért kúr. Mindenki nyer az ilyen üzleten: a csaj is, a fiúja is, aki futtatja, na meg a taxis, természetesen.
-- Milyen ez a póthullámhossz? Csak ti, taxisok használhatjátok?
-- Van a rendes csatorna, ahol a rendeléseket veszed fel, de ha valakivel valamit "meg akarsz beszélni", akkor átkapcsolsz erre.
-- Le tudják-e hallgatni, mirõl beszéltek egymás között? Például a rendõrség.
-- Bent, a diszpécserközpontban le tudják hallgatni, az biztos. Szerintem a rendõrök könnyen rá tudják hangolni a maguk készülékét, hiszen én is rá tudok menni néhány konkurens cég csatornájára. Az egyedüli, amelyikre sosem tudtam rámászni, az a Terra, õk jól levédik. De a Pritax is nehéz dió.
Ezzel az elsõ hosszú fuvar véget ért,
fizettem, és kértem, hívjon fel, egyeztessünk még, mikor beszélhetnénk. Kételkedtem, hogy belemegy-e folytatásba, ígyhát meglepõdtem, amikor néhány nap múlva csörög a telefon, és Dani üdvözöl. Majd végigmutatta, hol tanyáznak este a "cápák", és úgy mellékesen azokat a helyeket is végigjárta velem, ahol meggyûlt a baja a zsarukkal. Nem tudom, mennyit fizetett, hogyan úszta meg Dani az egyik csajozásos estét, amikor a Tordai úton nyomába szegõdött a rendõrjárõr mikorbusza, és igazoltatás, fenyegetõzés után az utas bevallotta, hogy lányok után kajtatott... Bizonyára nem volt "sima ügy", hiszen az utast bekísérték. Danit elengedték, és a fuvarengedélyét sem vonták be.
-- Ilyenkor lehet-e boltolni a rendõrrel? Ott lóg-e a levegõben, hogy pénzt akar?
-- Néha igen. Megállít egy zsernyák. Láttam-e, hogy szabálytalanul fordultam? Láttam. Tudom-e, hogy ezért megbüntethet? Persze. Na és látom-e odébb azt a rendõrkocsit, mellette a társaival? Hogyne. Akkor ügyesen tegyem bele az irataim közé a pénzt, majd adjam oda neki ellenõrzésre. Úgy tettem, ahogy mondta, és kérdeztem: elég lesz-e? Elég volt.
Mulatságos esettel folytatja -- hasonló témakörben. Az elsõ kocsija rozoga kelet-európai gyártmány volt, pöfögõ kipufogóval. Egy ifjú rendõr igazoltatta, figyelmeztetvén, hogy ha ismét ilyen kipufogóval látja, meggyûlik a baja vele. Egy hét múlva ugyanaz a rendõr elcsípte s alaposan megbüntette: húzzon már el a Sora üzletházhoz, és vegyen neki a gyorsbüfébõl két hamburgert!
-- Olyan utasod volt-e, aki kábítószert próbált eladni?
-- Az egyik fickó meghívott kávézni. Õ mesélt nekem valami drogról, nem jegyeztem meg a nevét, állítólag a francia idegenlégióban használják. Ha egész nap ittál, buliztál, fáradt vagy, meneteltél teljes felszereléssel, akármi, de ha beveszel egy szem ilyen gyógyszert, 24 órán át talpon tart. Csak a 24 óra leteltével ágy közelében kell lenned, mert ha nem, akkor pech: ott esel össze, ahol vagy. Két-három adagot lehet rövid idõközönként elfogyasztani.
Az szinte mindennapos -- folytatja Dani --, hogy némely utasok különféle szolgáltatásokat vagy gyanús eredetû termékeket kínálnak fel a fuvarért.
-- Látod ezt a kazit? -- Mutatja a no-name zenedobozt. -- Egy sötét tagtól kaptam. Százezret kért érte, az út harminc volt: vagyis kapott tõlem hetvenezer lejt.
-- Nem tûnt gyanúsnak az olcsóság?
-- Dehogynem! Bizonyára lenyúlta valahonnan, de ez nem érdekel. Jól jártam, õ jó üzletet csinált, minden oké.
-- Mit szoktak még felkínálni?
-- Magukat. Egyszer egy csaj se szó se beszéd, széttette a hátsó ülésen a lábát, s mondta, hogy foglalkozzam vele. Nem érdekel az ajánlat, bébi -- feleltem --, mert otthon stabil nõm van.
Viszont több olyan taxis barátja van Daninak, aki kifejezetten azért vállalja ezt az életformát, mert a feleség vagy a barátnõ mellé néha kerül egy-egy hölgy kiegészítésként. Általában ezekkel a jó fiúkkal egymás között szokták elintézni a rázósabb ügyeket.
-- Milyen ügyekrõl van szó, Dani?
-- Tudod, ha a részeg vagy szórakozott utas elhagyja a telefonját, akkor bizony lépni kell, nem hagyhatom ott a hátsó ülésen.
-- ?!
-- Szólok a legközelebbi taxis-havernek, találkozunk, õ adja a régi mobilját, én az újat, és nincs gáz, akkor sem ütöm meg a bokámat, ha a tulaj beszól a céghez.
-- Megtörtént, hogy nem keresték az elhagyott telefont?
-- Hogyne! Négyszer. Egyesek nem jegyzik meg az autóm számát. Vagy egész egyszerûen nem tudják, hol hagyták el. Mert azt mégsem hiszem, hogy annyira nem érdekelné õket a dolog! Elvégre reggelre mindenki ki szokott józanodni.
-- A mostani mobilod is a talált tárgyak osztályáról való?
-- Igen, de ezt G. barátom lelte a kocsijában. Nekem volt egy Daciám, annak a hátsó ülése úgy mûködött, akár a persely. Mindig megnéztem, került-e valami az ülés meg a támla közé.
Kissé nosztalgiázva gondol arra a rozoga kocsira: mióta elcserélte, egyetlen mobilt sem talált. Miért nem juttatja vissza a talált tárgyat a tulajdonosnak? -- faggatom, és elõre attól tartok, hogy vagy reflexbõl undok lesz, vagy pedig elutasít, és válaszol. Tévedés: nyugodtan felelget. Csodálkozni is elfelejtek: Dani nem akar mentegetõzni.
-- Egy nõnek az Andrei Muresanu út elején visszaadtam a degeszre tömött pénztárcáját. Utána szóltam: hé, hé, ez az öné! Hálálkodott, elmotyogta, mennyi pénz és valuta volt nála. Nekem semmit sem adott.
-- Bánod, hogy visszaadtad?
-- Rettenetesen bánom.
-- Visszaadtál mást is?
-- Egy mobilt. Felhívott a pofa, rámförmedt, hogy vigyen ide meg ide a bunkofonját. Bekapcsoltam a mérõórát, és elindultam a címre. A telefont megkapta az illetõ, de azt se mondta: köszönöm szépen. Legalább az utat fizesse ki -- kértem. "Miféle utat?!" Szinte nekemesett. Akkor megfogadtam, hogy vagy megtartom, vagy a Szamosba dobom a talált cuccokat.
Amikor egy-egy kitartóbb utas
(aki megjegyezte a taxi számát) betelefonál a céghez, és onnan felszólítják, hogy záros határidõn belül adja vissza a telefont, akkor azt "tisztára kell mosni". A segítségül hívott haver beteszi a saját telefonjába az utas készülékének SIM-kártyáját, és szól a tulajnak, hogy a Diesel Club vagy a Pub elõtt, a földön találta ezt a kicsi lapos mütyürt, jöjjön érte.
-- Utána mobilt cseréltek, és te tiszta vagy?
-- Igen. A haver csak egy töltõt kell vegyen.
-- Használjátok a talált kártyákat?
-- Az utolsó húzás egy hétdolláros, sok ingyen-perces Orange-elõfizetés volt. Éjszaka arról beszélgettünk G-vel, de kizárólag Orange-számokat hívtunk, ne legyen pluszköltsége a csávónak. Reggel amúgy is letiltotta.
Néha alkalmi segítsége is akad Daninak a "beszerzésben". Egy anyuka öt-hat éves lányával ült be a taxiba. A kislány ugrott be elõször, õ vette észre a hátsó ülésen a telefont, és szólt a bácsinak, hogy ezt valaki itthagyta. "Ó, de jó, hogy megláttad, kicsi ügyes!" -- vágta rá szemrebbenés nélkül Dani -- "Amikor a hátsó ülést pucoltam, kieshetett a zsebembõl."
Kegyetlen dudálás.
Mocsok hidegben hazafelé tartok, a Széchenyi téren vágok át, amikor a taxisparkoló, a droszt felõl valaki integet. Dani az: "Nem hallod, ember, hogy dudálok? Süket vagy?" Int, hogy üljek be, melegedjek meg kissé. Bekapcsolja a zenét, majd szabadkozik: ma még semmit sem tett félre, nem tud velem furikázni, muszáj dolgoznia.
-- Minden nap kiállsz?
-- Igen.
-- Szombaton és vasárnap is?
-- Hétvégén jobban megy a meló.
-- Mennyi marad a nap végén?
-- Kevés, tisztán 100--150 ezer a 10-12 óra munka után.
-- Szeretsz taxizni?
-- Valamikor imádtam ezt a munkát. Mostanában egyre gyakrabban megy el a kedvem az egésztõl. Ráadásul itt a baj a nyakamon, most pénzem jelentõs része elfolyik. Épp azt "intézem", hogy adják vissza végre a hajtásim.
-- Mikor vették el?
-- Hét hónapja.
-- Azóta nem vezethetnél autót?
-- Hááát van egy bizonylatom, amelyet 100 euróért egy bizsnyicár havonta meghosszabbít a rendõrségen valamilyen ismerõsén keresztül. Hamarosan hivatalosan is visszakapom a könyvet. Viszont ismerek olyant, akinek nincs engedélye, semmiféle papírja, mégis taxizik.
-- Egyszerûen felteszi a cégjelzést, és kimegy az utcára? A cég nem ellenõrzi, kik közlekednek a neve alatt?
-- Szúrópróba-szerûen. Pályafutásom a Dieselnél úgy végzõdött, hogy a tulaj elkapott a Fõtéren, odarohant hozzám, lekapta a tetõlámpát, bevágta a saját kocsijába, és elhúzott. Utánairamodtam, végül megállt, és szóba állt velem. Azt mondta, azért volt ez, mert már két hónapja nem fizettem neki a bért, tehát ki vagyok rúgva, mehetek más bandához.
-- Mennyirõl lett volna szó?
-- Havonta 340 ezer lejrõl.
-- Minden cégnél ennyi a díj?
-- Igen, kábé 10 dollár volt minden helyen, úgy emlékszem.
-- És ezért õk csak az önpatadósokat meg a tetõlámpát biztosítják, vagy órát meg adó-vevõt is adnak?
-- Az órát neked kell megvenned, amikor taxis leszel. Az adóvevõ opcionális. Ez drága buli. Akinek van adóvevõje, az jó fej, viszonylag kevés idõ alatt szépen keres. Akinek nincs, kussol.
-- Egyik cég sem látja el a kocsikat órával és adóvevõvel?
-- A bérelhetõ kocsikba tesznek, a többibe nem. A Nova összes autójában van ilyen, aki náluk dolgozik, nem kell külön költségbe vernie magát. Egy adóvevõ egyébként 10 millió lejbe, mintegy 300 euróba kerül. Nem beszélve arról, hogy egyetlen kolozsvári taxiban sem találsz számlaadó gépet, néha számlatömböt sem.
-- Jelenleg melyik cégnek van a legtöbb kocsija?
-- A Pritaxnak.
-- Nem a Dieselnek?
-- Õk csak a Pritax után következnek. Valahol harmadik helyen áll a Terra, utána jön a City.
-- Miért nem állsz be a Novások közé? Hiszen ott nem fõne a fejed a kocsi miatt, fix munkaidõd lenne és így tovább.
-- Nem nekem való az a kötöttség! Félig-meddig szabad akarok maradni. Kell ez a szabadság, mert sosincs kifizetve minden, amit ki kellene fizetnem. A fináncnak évente 1,2 millkót kell adni. A félévenként esedékes ellenõrzés 500 ezer lejbe kerül. A fuvarengedély újabb 250 ezer lej, azt a polgármesteri hivatalnál kell letejelni.
Aztán évente meg kellene csinálni a metrológiai vizsgálatot. A kocsit állandóan javítgatom, foltozom, a benzint meg kell vásárolni, néha kell egy hamburger, egy üdítõ, egy kávé, és elmegy a napi kereset java része. Hogy a fenébe fizessek ki minden szaros adót meg illetéket?! A Novánál kitörnék a nyakam, napi 200 ezer a bér.
-- Van-e olyan cég, amelyik nem fogad be soraiba, ha régi, ütött-kopott a kocsid?
-- A nagy Terra és a 946-os Diesel.
-- Mi ez a „nagy” Terra és a 946-os Diesel?
Így tudom meg, a nagyobb taxisvállalatok a kisebbeket felszippantották, de a beolvadt cégek hívószámait azért megtartották. -- Kolozsváron a kicsi, független taxiscégeknek semmi jövõjük, csak a nagyok életképesek -- bizonygatja Dani --, és új taxisvállalkozást kizárólag úgy érdemes indítani, ahogy "polgármester Gyuri bácsi" fia tette.
-- A Nova Taxira gondolsz?
-- Igen. Õk liberálisan viszonyulnak a sofõrökhöz, a felvételi követelmények nem olyan szigorúak, mint más cégeknél. Túl nagy szakmai tapasztalatot sem követelnek meg, kocsit is adnak -- csak a bérleti díj magas. Egy-egy ilyen sárga Dacia naponta két váltást szolgál ki. Talákoztam a gépkocsi-bejegyzõ hivatalban azzal az ügyintézõvel, aki a NEX-rendszámú Novákat hozza egyenesen a gyárból. Puhatolóztam, kié a cég, mert én is hallottam a kolozsvári meséket, miszerint nagyon fontos ember indította. Aki jó elõre tudta, hogy a törvény úgy fog megváltozni, hogy csak az egységesen sárga vagy más színû kocsik maradnak a placcon. Nekik minden esélyük megvan arra, hogy az összes többi kolozsvári taxis céget lekörözzék egy idõ után.
-- És az kiderült-e végül, kicsoda a tulaj?
-- Állítólag õ sem tudja, ki a Nova fõnöke. Nem a Funar-csemete adja neki az utasításokat, hanem van egy igazgató, õ mondja meg, mikor hány kocsit kell hoznia. Az bizonyos, hogy egyre több autójuk van, mert már elfogytak az egységes NEX-es számok, most más számúakat kérnek, figyeld csak meg!
Utolsó út. Indulás elõtt,
még végiggondoltam, mit fogok kérdezni. Tart-e az új taxis-törvénytõl? Milyen lesz (ha lesz!) az egyenruha? Egységes színû kocsik?! Taxis-továbbképzõ?! Szép summáért persze. Sokan nem fogják tudni elõteremteni a sok száz eurót -- mondja Dani. És mivel 2003 végéig új adó-vevõt kell vásároljnia minden taxisnak, alaposan leszûkül majd a kínálat (ami drágulást eredményez majd). A kocsikat alaposan meg fogják bogarászni -- folytatja --, és május-júniusban indul az elsõ taxis-továbbképzõ.
A taxiscégek közötti rivalizálásról akartam faggatni, a vállalkozások közti viszonyról, de sejtettem, hogy kikerüli a kényes kérdéseket. Könnyedén eltereli a beszélgetés fonalát. Észre sem veszem: már arról csevegünk, miként lehet csalni, hogyan csapják be egyes taxisok az utasokat. Pedig csak annyit kérdeztem tõle, hogy az órát minden esetben beindítja-e.
Akadnak olyanok (fõleg vidékiek -- teszi hozzá), akik sosem taxiztak Kolozsváron, tehát értelemszerûen nem ismerik a távolságokat s a megfelelõ árakat. Ezért meg vannak gyõzõdve, hogy nagy dobás "egyezkedni" a sofõrrel. Egy átlagosan 20--30 ezer lejes utazásért általában 50 ezret lejt szoktak ajánlani -- elõre --, nyilvánvaló, hogy Dani örömest beleegyezik az óra nélküli furikázásba.
-- Gondold végig: nem is vágom meg õket,
mert nem én kérem tõlük ezt, hanem õk ajánlják nekem. Ráadásul én nem verem át õket úgy, mint a cápák, akik a repülõtér és az állomás közötti útért 3-400 ezer lejt akasztanak le róluk.
-- Nem gondolsz arra, hogy beépített utasról lehet szó, a célpontnál pedig várnak az ellenõrök, és elszedik a mûködési engedélyedet, esetleg dutyiba kerülsz?
-- Nem, nem! Messzirõl meg lehet állapítani az emberekrõl, ki kicsoda. Ez a nõ gazdag -- mutat ki az ablakon --, az a másik, ott né, az nyomorog, de a hideg miatt inkább taxizik hazáig, és lemond pár napra a cigirõl. Amott az a férfi nagyon siet, kocsit keres.
-- Jó emberismerõnek tartod magad?
-- Ez túlzás. Csak a helyzethez alkalmazkodom. Láttam egy idõsebb csávót, rohant. Beugrott hátul, és megadta az útirányt: "Monostor, de gyorsan, mert bepisálok!" Tudtam, ezt meg lehet fejni.
-- Elõre mondtad az árat?
-- Nem, dehogy! Nézz csak ide. Ide, az órára! Most 6990 lejt számláz egy kilométerre. Ha másodszor is ráklikkelek finoman az indítóra, a tarifa 20 ezerre szökik. Ismét megnyomom, visszaesik. A pofa meg se szeppent, hogy több mint 100 ezer lejbe került az utazás.
-- Hogyan vetted észre ezt a trükköt az órával?
-- Véletlen volt. Megnézettem egy mérnök-ismerõssel az órát. Szerinte holmi apró hiba miatt lehet módosítani az egységek számát.
-- Mikor ellenõriztetted utoljára a mérõórát?
-- Metrológia? 2001 elején.
-- Ismersz-e cápákat?
-- Egyet. Valamikor az elején 1500-ös Ladája volt, most egy új típusú Renault-ja van. Õ mondta, hogy a legszarabb napon 700 ezer lejt keres tisztán, máskor pedig 800 ezer és egymillió között kaszál.
-- Ennek megfelelõen nagy a kockázat?
-- Õk csak azzal játszanak, hogy három-négyféle tarifájuk van.
-- Szeretsz-e kockáztatni? Hiszen ami az adóügyeidet illeti, nem vagy éppen tiszta. A viszonylag gyakori razziákat miként vészeled át?
-- Mindenki szól mindenkinek. Aki tudja, hogy sáros, leveszi a tetõlámpát, és szépen hazaegy, pihen néhány napot.
-- A mindenki egyért -- egy mindenkiért elvérõl jut eszembe az a történet, amikor néhány kolozsvári rendõr (civilben) úgy szórakozott egyik társatokkal, hogy cigit oltottak el az arcán.
-- Az kemény menet volt, valóban.
Kevesen tudják, hogy ezután a taxióráját is szétverték. A srác leadta a riadót, és pár perc alatt elkaptuk a mocskokat. Jó kis balhé lett belõle. Csakhogy az ilyen extrém eset ritka. A vészjelzés, az ún. „COD 100” kizárólag vészhelyzetben alkalmazható. Gyakoribb az, amikor egy-két részeg cigány nem akar fizetni. Õket pár taxis elintézi, nem muszáj mindenkit a helyszínre csõdíteni.
Kolozsvár, január közepe-vége
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
