Erdélyi magyar médiamátrix
2003. február 14. 16:37, utolsó frissítés: 16:25Gáspárik Attila, az audiovizuális tanács (CNA) alelnöke a romániai magyar írott és audiovizuális sajtó helyzetérõl. Összefoglaló írása nem minden kritika nélküli.
Az a bizonyos specifikus helyzet
A romániai magyarság médiája sok tekintetben eltér a klasszikus kisebbségi médiától. Vannak földrajzi területek, Hargita, Kovászna, Maros megye, ahol a romániai magyarság többségben él és itt a magyarnyelvû a sajtókiadványok, valamit audiovizuális termékek dominánsak mind a piacon, mind a véleményformálásban. Ezzel párhuzamosan vannak olyan tematikus magyarnyelvû kiadványok amelyek a létrejöttük területén túllépve, beépülnek az összmagyar nemzet értékrendszerébe. Ilyenek egyes szépirodalmi, vagy mûvészetkritikai lapok, mint a marosvásárhelyi Látó, Synbalon, a csíkszeredai Székelyföld, a kolozsvári Korunk, Helikon vagy a Filmtett.
A média eseményfüggõ, éppen ezért bevezetõként el kell mondani, hogy az összefüggéseket jobban megértsük, hogy Romániában a gazdasági, politikai és egyéb közéleti események nagy része a fõvárosban, Bukarestben történik. Ez azt jelent, hogy a napi történések, vagyis új törvények, határozatok, politikai mozgások, gazdasági intézkedések, vagyis olyan események, amelyeknek hatásait az ország területén élõk elõbb-utóbb érzik, a média nagy részétõl, távol, több száz kilométerre történik. De ugyanezen távolságra esik a romániai magyarság közvéleményét érdeklõ, érzékenyen érintõ, másik fontos pont, Budapest is. A földrajzon túl Bukarest a romániai magyarságot kisebbségnek, Budapest „határon túlinak”, vagyis a csak egyfajta kisebbségnek titulálja. Így jön létre a romániai magyarság kettõs kisebbségi identitása.
A romániai közéletben meghatározó szerepet játszanak a politikai alakulatok. A civiltársadalom sajnos még kevésbé tudja befolyásolni a történéseket, ezért sok olyan területen, ahol a politikának vajmi keveset kellene tüsténkednie, a pártok határozzák meg az eseményeket. Ilyen kontextusban kiemelt szerepe van a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (továbbiakban RMDSZ).
Az RMDSZ programjában felvállalta a magyar médiumok széleskörû politikai érdekvédelmét. Politikai súlyával, parlamenti képviselõi által, sikerült a különbözõ médiastruktúrákba magyar nemzetiségû szakembereket elhelyeznie s azokat helyzetbe hozni. Így a közszolgálat, rádió, televízió, vezetõ tanácsába, az Audiovizuális Tanácsba (romániai ORTT). Ugyanakkor az RMDSZ-nek az elmúlt idõszakban a jelenlegi kormánypárttal való megegyezésének következtében növelni tudta a közszolgálati rádió magyar nyelvû mûsorainak idõtartamát valamint egyes lapok központi forráshoz jutását. De ideje a leltározásnak.
Közszolgálati rádió magyar nyelven
A legkiterjedtebb magyarnyelvû, közszolgálati mûsorral a Román Rádió van jelen a közéletben. Bukarestbõl napi egy, Temesvárról napi egy, Kolozsvárról napi öt, Marosvásárhelyrõl napi hét órában jelentkezik ultrarövid illetve középhullámú frekvencián. Ez összesen napi tizennégy óra rádiózást jelent. Sajnos a számoknál a valóság más. Ugyanis ez a tizennégy óra nem fedi le földrajzilag az egész magyarok lakta régiókat. Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben nem hallható a marosvásárhelyi stúdió, Marosvásárhelyen és a Székelyföldön ugyanaz a helyzet a temesvári rádióval. Ugyankor az idõintervallum sem lineáris, vagyis a tizennégy óra, az egymásrátevõdések következtében kilenc óra alatt hangzik el.
Mind a kolozsvári, mind a marosvásárhelyi stúdió, relatív nagy a mûsorideje, jó technikai felszereltsége, valamit költségeinek, nagy hányadának, központi alapokból való fedezése következtében a szerkesztõk élete „kényelmes”. Lefedettégük nagysága, viszonylagos piaci monopol helyzetük következtében nem fontos a hallgatottság folyamatos szintentartása.
Marosvásárhelyi mûsorban (délelõtt 11-tõl délután 18 óráig) egyértelmûen felfedezhetõ egy komoly szerkesztõi elv, amely a híradást, az információ gyors, pontos áramoltatását tarja szem elõtt. A félóránként jelentkezõ országos, valamint regionális híradások mellett, mûsoron vannak tematikus (mûvelõdés, ifjúság, falu, közélet), valamit szórakoztató és szerviz mûsorok. A rádiónak, lefedettségének (Maros, Hargita, Kovászna, Brassó megyék) megfelelõen számos tudósítója van. Honlapja, könnyen megközelíthetõ és alkalmas a rádió hallgatására, valamint a szerkesztõkkel való kapcsolattartásra)
Kolozsváron (délelõtt 8-tól 10-ig, valamint délután 15-tõl 18-ig) már bonyolultabb a helyzet. A két adagban jelentkezõ mûsor nehéz helyzetbe hozza a szerkesztõt. Ez is lehet az oka, hogy nehéz felfedezni egy egységes szerkesztõi elvet a kolozsváriaknál. A fõ jellemzõje a mûsoroknak az estelegesség, a „valahogy majd összeáll” elve. Az itt elhangzó mûsorokban vannak, hírek, kommentárok, és egyéb rádiós mûfajok, de a szerkesztési hiány okozta aránytalanságok következtében, összességében a mûsor nem kelti az egységesség érzetét. Például az egyik, a kevés zenei szerkesztõk közül csak az operát szereti, a másik csak a „könnyû klasszikusokat” (bevallott preferenciák), ettõl kezdve a kortárs zenének semmilyen tere nincs a mûsorokban. Ugyanígy a könnyûzenei szerkesztõk is a legnagyobb mértékben csak az általuk preferált húsz évvel ezelõtti rockzenének engednek zöld utat.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a viszonylagos hosszú mûsoridõk ellenére hiányoznak, mindkét adó mûsoraiból, a sok munkát, alapos szakmai felkészültséget, szakmai igényességet igénylõ mûsorok, mint a hangjáték, színházi közvetítés, saját zenei felvételek, életmûinterjúk. Habár növelhetnék a reklámidõket, a mûsorokban nagyon kevés a reklám. Valószínûleg a minden fantáziát, figyelemfelkeltõ szándékot, szakmai leleményességet nélkülözõ reklámok elijesztik a klienseket, s tovább táplálják, a „magyarul nem érdemes reklámozni” szerintünk fals hipotézisét a vállalkozói rétegben.
Bukaresti rádió napi egy órás mûsora, két részbõl áll. Elsõ felében egy nagyon korszerûen, megszerkesztett híradó jelentkezik, a központi (bukaresti) eseményekkel, valamint sok tudósítóval szerte az országból. A mûsor második fele maga a szakmai igénytelenséggel, hosszú, vágatlan riportokkal, amik inkább raportok, vagy zenével amiben a szerkesztési szándékot sem lehet felfedezni.
A temesvári rádió a Bánát valamint Partium rádióhallgatóinak igényét próbálja kielégíteni. Napi egy órás mûsort három ember készíti és ez lehet az oka, hogy azon kívül, hogy van több jót nem tudunk róla elmondani. A fõszerkesztõ egyben a temesvári tévé magyarnyelvû adásának a fõszerkesztõje, valamint a Kossuth Rádió, a Duna televízió munkatársa, egyszemélyben.
Összegezve a rádiós képzés megoldatlansága miatt, jelenleg Romániában nincs magyarnyelvû médiaképzés, ezért még várat magára a nagy szakmai áttörés. A román és a magyar közszolgálati rádiók megegyezése, valamit a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) budapesti kapcsolatai révén, számos romániai magyar rádiós részképzésben vett részt Magyarországon. Bizarrnak mondható az a helyzet, hogy az Erdélyben magyarnyelven mûködõ két, marosvásárhelyi és kolozsvári, színmûvészeti egyetemi többszöri ajánlatait, beszédmûvészeti képzéssel kapcsolatban egyik rádió sem vette igénybe. A már említett marosvásárhelyi stúdiónk kívül egyik szerkesztõség sem igényelte az internetes saját honlapot.
Ami külsõ szem számára még érthetetlen az a különbözõ közszolgálati stúdiók magyarnyelvû mûsorainak összehangolatlansága. Jelen szöveg írója többször is jelen volt azokon az RMDSZ által kezdeményezett szakmai beszélgetéseken, ahol a magyar stúdióvezetõk nem tudtak, nem akartak, megegyezni a különbözõ adások „sorba állításáról”, ezáltal növelve az idõbeni lefedettséget. Mikor a bukaresti szerkesztõség felajánlotta a félórás napi hírmûsorát, ingyen, bérmentve, tehermentesítve a központi hírek beszerzését, a megoldástól a vidékiek mereven elzárkóztak. Valószínûleg ezért nyilatkozta nemrég az RMDSZ elnöke, hogy a végsõ megoldás a meglévõ stúdiók mellett, a napi 24 órás országos lefedettségû magyar rádió. De ez itt már politika.
Létezik még egy napi félórás rádiómûsor Resicáról magyarnyelven, de errõl még a legedzettebb rádiózók sem hallottak.
Nézzük a tévét
A Román Televíziónak bukaresti, kolozsvári, temesvári stúdiója közvetít magyar nyelven közszolgálati mûsorokat. Ezek a stúdiók az említett rádiókhoz hasonlóan önálló, szerkesztõileg független mûsorgyártók. A román közszolgálati televízió rendelkezik egy földi országos lefedettségû csatornával és egy másik 6O% -os lefedettségû csatornával, természetesen mûholdon keresztül is sugároz mindkét adó. A televízió minden nemzetiség (kb. 10) számára biztosít mûsort. A nemzetiségi aránynak megfelelõen a legnagyobb mûsoridõvel a magyar szerkesztõség jelentkezik, Bukarestbõl valamint Kolozsvárról összesen heti hét órában, körülbelül fele-fele arányban. A két szerkesztõség egymástól függetlenül tevékenykedik ezért mûsoraikban gyakori az átfedés. Sajnos az említett adások tévézés szempontjából, nem fõmûsoridõben és a hét több napjára szétszórtan jelentkezik. Ennek és a Románia területén egésznap, kábelen szolgáltatott magyarországi, vagy romániai magyarnyelvû kereskedelmi csatornák következtében, erdélyi nézõk érdeklõdése az említett mûsorok irányában az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent.
A programok a romániai magyarokat célozzák, ezért sokszor megtörténik, hogy többségi nézõk, a kötelezõ feliratozás ellenére, sem értik a mûsorokat. Ezen „nem értések” nemegyszer vezettek parlamenti interpellációkhoz, szerencsére minden súlyosabb következmény nélkül. A mûsorok általában összefoglaló jellegûek és megpróbálnak minden területet lefogni, a politikától, a mûvelõdésig, a mezõgazdaságtól a nyelvmûvelésig. A szûkös anyagi keret, ami a korszerû televíziózás legerõsebb hátráltatója, rányomja a bélyeget az adások minõségére. Ugyanakkor a vágtató hírek korszakában sokszor nevetségesnek hat a párnapos tudósítás. A bukaresti adás legkomolyabb problémája, hogy a célközönség több száz kilométerre van. Annak ellenére, hogy a tévézésnek nagy hagyománya van magyar nyelven Romániában a szakemberképzés megoldatlan.
Az a kevés ember aki valamilyen média oktatásban részesült, az magyarországi utóképzésben végezte a budapesti Film és Színházmûvészeti Egyetemen. A szûkös anyagi és emberi erõforrás hiányában nem léteznek tévéjátékok, tévéfilmek, igényesen kidolgozott dokumentumfilmek, a színházi közvetítések száma is igen csekély. Ami igényesebb kivitelezésben készült azokat szinte egytõl-egyig külföldi, fõleg magyarországi anyagi segítséggel lehetett megvalósítani. Ez a helyzet egyformán jellemzi a rádiósokat is a tévéseket is, vagyis a „kettõs könyvelés”. A közszolgálati szektorban dogozók közül nagyon sokan magyarországi média tudósítók, munkatársak is, különbözõ mûsorszórók, határontúli mûsoraiban. Ezen feladatok jó elvégzése érdekében igénybe veszik az munkahelyi struktúrákat és a magyarországi pénzeket.
Csakhogy az anyagot mindkét helyen el kell számolni. Ezért a romániai magyar nézõ az elmúlt években nagyon sokszor látott, hallott „klónozott” mûsorokat. Egy jobbat a magyarországi és késõbb egy igénytelenebbet, a hazai csatornákon. Természetesen egy-egy rögzített anyagot másként kell kezelni a befogadótól függõen, ennek volt az eredménye mikor néhányszor kabaréba illõen magyarázat egy-egy kolozsvári, vagy bukaresti mûsor, hogy hol is élnek magyarok Erdélyben, vagy hány forint kilója a krumplinak Csíkszeredában…
Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy annak ellenére, hogy ezek tévészerkesztõségek a román központi költségvetésbõl táplálkoznak, az Illyés Közalapítvány és más magyarországi források nélkül mára valószínûleg csak olcsó stúdióbeszélgetéseket közvetítenének. Reményteljesnek ígérkezik az RMDSZ marosvásárhelyi tévé stúdiójának megvalósításáért tett erõfeszítések. Tervek szerint az új regionális közszolgálati tévékét-három év múlva kezdené meg a mûsorsugárzást többek között napi több órás magyaradással.
Mi újság a kereskedelemben?
Annak ellenére, hogy Románia már a második audiovizuális törvényét fogyassza 1992 óta, a mûsorszórásban, az ország területén, csupán közszolgálati és kereskedelmi frekvenciák léteznek. Sajnos a legnagyobb erõfeszítések, politikai nyomás után sem egyeztek bele a honatyák a nonprofit, alapítványi, vagy egyházi adók mûködésébe. A nagy frekvenciaelosztások ideje úgy tíz évvel ezelõttre tehetõ. Sajnos akkoriban a magyar vállalkozók kevés eséllyel pályázhattak erdélyi rádió illetve televízió frekvenciákra. Ennek következtében az említett területeken a tulajdonosok nagy része román nemzetiségû, akik a legtöbb esetben nem is élnek az érintett településeken. Ezért általában jó pénzért kiadják bérbe a frekvenciákat. A bérlõ vállalkozó nem elég, hogy egy gazdaságilag rossz környezetben próbál rádiót, tévét fenntartani, még bért is kell fizessen a használatért. Ezen bérek itteni viszonylatban elég magasak, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyen egy rádiós frekvencia bére eléri a havi 3-4 ezer dollárt.
Tudni kell, hogy a romániai reklámpiac 90 százaléka a fõvárosban koncentrálódik, így az említett mûsorszórók legtöbbje kínkeservesen „csipegeti” össze a fenntartáshoz szükséges alapokat. Ez a mûsorok minõségén is meglátszik, hallatszik, vagyis a székelyföldön mûködõ rádiók mûsorában általában zene és internetrõl kattintott hírek, valamint a „betelefonálsz és nyersz” típusú vetélkedõk teszik ki a mûsorrács nagy részét. Ami mégis nagyon jó ezekben a mûsorokban, az, hogy sok magyar nyelvû könnyûzenét sugároz. Nemrégiben ezen alapon létre jött a MAKESZ vagyis a Magyar Rádiós Könnyûzenei Szerkesztõk Szövetsége, ami slágerlistát s egyéb fiataloknak való mûsorokat koordinál. Ugyanakkor pozitívnak tekinthetõ az is, hogy az említett rádiók nagy része sugározza a BBC, a Szabad Európa rádiók hírmûsorait magyar nyelven, illetve vannak olyan adók amelyek átveszik a nap különbözõ óráiban a Kossuth Rádió, vagy a Petõfi Rádió egyes mûsorait.
Összegezve: jelenleg körülbelül hatvan mûsorszóró sugároz magyar nyelven Romániában. Ebben a számban van olyan aki hetente egy-két órát Brassóban, Segesváron, vagy mondjuk Nagyváradon, vannak olyanok, amelyek napi rendszerességgel, s vannak amelyek egész nap. A jelenlegi román törvénykezés semmilyen nyelvi korlátozást nem ír elõ ezért a magyarnyelvû adások terjedelme kizárólag szerkesztõi döntés eredménye. Kiemelnénk egy pár kereskedelmi rádiót amelyek magyarnyelvû közszolgálati szerepet is vállalnak és ellátnak anélkül, hogy a törvény kötelezné õket. Ilyen az egyetlen magyarországi befektetésbõl létrejött marosvásárhelyi Rádió Gaga, székelyudvarhelyi Sztár rádió, vagy a kézdivásárhelyi Siculus rádió. Az említett három rádió közül egyik sem nyereséges sõt az összes próbálkozásuk ellenére sem sikerült magyarországi alapítványi forrásokhoz jutniuk.
A kereskedelmi tévék helyzete,
a fenntáráshoz szükséges nagy pénz miatt, nyílván rosszabb. Az évekkel ezelõtt napi 1O-12 órát saját mûsort sugárzó székelyföldi stúdiók napi egy-két órára redukálták mûsoridejüket. Valamikor két tévé versengett Székelyudvarhelyen, jelenleg az egyedül maradt adó is alig létezik. A televíziózás gyors technikai fejlõdését nem követik a reklámárak. A tévénél halmozottan igaz a már említett fõvárosi anyagi koncentráció. A mûsoridõk nagy részét a magyar határmentén, magyarországi csatornákból, VHS minõségben másolt kazetták teszik ki. Éppen ezért Lagzi Lajcsi, a Barátok közt, vagy Mónika sokkal ismertebb, népszerûbb mint mondjuk egy romániai magyar tévés személyiség. Ezen kazetták jogi szerepe, anyagi vonzatai nem tisztázottak, ami igazából a hatóságokat nem is érdekli.
A Székelyföldön kívül vannak még magyarnyelvû tévémûsorok szerte Erdélyben, Nagybányától, Besztercén keresztül Marosvásárhelyig de ezeknek silány minõsége, szakmai kezdetlegessége, nem mutat túl egy romantikus állapoton. Az igazsághoz tartozik, hogy Románia a kábeltévés lefedettség tekintetében jól áll. A kábelszolgáltatás technikai minõsége lehetõvé teszi a nagy mennyiségû mûsorátvitelt. Ennek következtében vannak olyan erdélyi városok ahol körül-belül 1O magyarnyelvû csatorna is fogható (Duna, M2, Filmúzeum, Minimax, Magyar2, RTL Klub, M1, Atv, Hálózat, Romantica, Eurosport magyarul…) Hogy tudna normális körülmények között ezekkel a csatornákkal versenyezni, mondjuk egy napi egy órás magyarnyelvû nagyváradi adás?...
A létezõ adások nagy része stúdióbeszélgetés, riport, beszámoló közéleti eseményekrõl. Sok esetben elõfordulnak, ezekben a kereskedelmi csatornákban is, olyan anyagok amelyeket más formában, hasonló képekkel láthattunk magyarországi csatornákban.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a jelen pillanatban van hangja, van képe az romániai magyarságnak de megoldásra vár a szakemberképzés és a piacszemlélet bevezetését sem lehet sokáig halogatni. Sajnos kevés a felmérés a romániai magyarok körében a médiafogyasztásról, de abból a kevés adatból az körvonalazódik, hogy leghallgatottabb rádió a Kossuth Rádió és a tévénél fej-fej mellett halad a népszerûségi mutatóknál Pro Tv és a Duna TV. A legfrissebb AGB nézettségi adatok szerint a 2OO ezernél nagyobb városokban az M2-nek kétszer akkora a nézettsége mint a Dunának.
Mi újság?
A sajtó helyzete a romániai magyarság életében fontos szerepet foglal el. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nyilvántartása szerint (1999-es adat) 65 sajtókiadvány jelenik meg Romániában. Ezek között van országos napilap, regionális napilap, hetilap, havi lap, vagy egyszerû fénymásolással készült amatõrkiadvány. Ezen kiadványok javarésze magánvállalkozás formájában mûködik. Földrajzilag a legnagyobb lefedettséget vállaló két lap a Bukarestben megjelenõ Romániai Magyar Szó, amely önmagát országos demokratikus napilapnak aposztrofálja, valamint a Krónika, nagyrészt magyarországi befektetéssel, Kolozsváron létrehozott újság, amely magát erdélyi magyar közéleti napilapnak nevezi. A két lap hasábjain egyformán minden területet szeretne lefoglalni. A három éve megindult Krónika a kezdéskor használt feszes szerkesztõi megoldásai, piacorientáltsága és nem utolsó sorban szakszerûen kialakított terjesztési hálózata, alaposan feltette a mércét a már piacon lévõ lapok számára. Az elmúlt évben annak ellenére, több távozó újságíróval érzékeny vérveszteség érte, még mindig a „leglapszerûbb újság”.
A Krónika megjelenésére a Romániai Magyar Szó is reagált, többek között kiszínesedett, és a fiatal újságírói gárda is egyre többször hallatja hangját a lapban. Ami felróható mindkét lapnak az a helyi hírekben való túlzott elaprózódás. Szinte minden erdélyi megyeszékhelyen létezik helyi napilap amely kielégíti az olvasókat a megyei hírekkel. Na mármost ha egy nagyobb terjesztési felületen ható lap, átfogó elemzések, riportok, kommentárok helyett, vagy mellett elveszõdik a részletekben konfliktus keletkezik a különbözõ régiók között, ugyanakkor a kimondottan helyi lapok „legyõzhetetlenek” infrastrukturálisan. A Krónika megpróbálkozott helyi információkat tartalmazó oldalak beiktatásával a különbözõ régiókban de tudomásunk szerint ekkor sem sikerült elcsábítani olvasókat a megyei lapoktól. Természetesen nehéz, a hazardírozás érintése nélkül olvasótáborokról, szociológiai csoportokról beszélni, mert tudomásunk szerint egyik lap sem auditált és az eladott példányszámokat a különbözõ szerkesztõségek bizalmasan, hogy nem mondjuk titkosan kezeli. Gondoljuk ez az oka, hogy a nagyobb reklámajánlatok is többnyire ezért kerülik el ezeket a lapokat.
A regionális, úgynevezett megyei lapok helyzete
kívülrõl tekintve jónak látszik. Ezek a volt megyei pártlapok 1990 után magánvállalkozássá akadtak. Relatív jó infrastruktúrájuknak köszönhetõen nem kerültek komoly versenyhelyzetbe s monopol helyzetüket kihasználva kényelmesen kocognak az olvasói preferenciák élén. Általában 8-12 esetleg 16 oldalon jelennek meg, naponta. Kolozsváron a Szabadság, Marosvásárhelyen a Népújság, Szatmárnémetiben a Friss Újság, Székelyudvarhelyen a Híradó, a Hargita Népe Csíkszeredában, a Háromszék Sepsiszentgyörgyön.
A leglátványosabb befektetés Nagyváradon történt. A helyi magyar napilapot valamint az egyik román lapot, nagyváradi magyar tulajdonosa eladta az osztrák Eugen A. Russ Inform Média nevû cégnek amely a magyarországi sajtópiacon is jelen van. A váradi magyar lap jól áttekinthetõ, sok rövid hírt és számos fényképet közlõ lappá változott. A nyomdai munkálatokat Debrecenben végzik. De ezt a változást is nehezen nyelték le az olvasók egy része. A másik nagy mozgás Aradon zajlott le ahol a már-már a megszüntetés határán álló, napilapból hetilappá zsugorodott lapot megvásárolta egy Erdélybõl elszármazott vállalkozó, Böszörményi Zoltán. Jelenleg a Nyugati Jelen névre hallgató közéleti napilap megjelenik Arad, Fehér, Hunyad, Kassó-Szörény és Temes megyékben naponta 16 oldalon. Szerkesztõségeket tart fenn Aradon és Temesváron, illetve a megjelenõ megyékben tudósítókat foglalkoztat. Érdekességként el lehet mondani, hogy az újságírók nagy része kell a terjesztést is végezze. Magyarán a mindennapi újságírói munka után az újságírók házról házra járnak elõfizetõket illetve reklámozókat keresni…
A napilapok mellett vannak hetilapok is. A piac legújabb terméke a nagyváradon õsz óta megjelenõ Erdélyi Riport. Az ötvenezer dolláros befektetéssel létrejött színes hetilap elindítója Stanik István, aki 1990-ben alapított több ma is mûködõ lapot Nagyváradon, majd a Krónikánál is bábáskodott. A munkatársak nagy része is a Krónikától vándoroltak át. Hiánypótló lapról lévén szó nagy reménnyel tekinthet a jövõbe. Tudomásunk szerint igyekeznek a lap mûködtetõi magyarországi terjesztéssel is megpróbálkozni. Sajnos az elmúlt idõszakban megszûnt az egyetlen gazdasági folyóirat, a Pulzus. De a szükség létrehozta Közbirtokosság nevû lap érdekes sajtójelenség. Meg kell említenünk, hogy a palettán találhatunk még Agráriumot, Matematikai Lapokat, Szemfüles illetve Corvin nevû rejtvénylapokat, a gyerekeknek szóló Napsugarat, Szivárványt.
Nagyon jó a helyzet a havilapok felhozalatában. Jó az irodalmi lapok tartalma, színvonala, kivitelezése. A marosvásárhelyi Látó, a csíkszeredai Székelyföld, a kolozsvári Helikon és Korunk mellett relatíve újnak számít a Filmtett címû filmes magazin illetve az igényesség felé mutató Szimbalon címû színmûvészeti tudománnyal foglalkozó negyedévente Marosvásárhelyen megjelenõ három nyelvû (magyar, angol, román) lap. 2002 terméke a Nagyváradon megjelenõ új irodalmi lap, a Várad. Szerkesztõi a váradon élõ irodalmárok a város irodalmi örököseinek felelõsségét ruházták magukra. Ami az összes elõbb felsorolt mûvészeti folyóiratnak felróható az a piacorientáltság hiánya. A szerkesztõk megelégednek az igényes termék létrehozásával, de már szinte senkit nem érdekel, hogy az „áru” eljusson a fogyasztóhoz. Valószínûleg ha egyszer a külsõ források megcsappannak, megváltozna a helyzet…
A Romániában magyarul megjelenõ újságok fontosnak tartják a pluralizmust, a véleménynyilvánítás szabadságát, az objektivitást. Ami megkülönbözteti õket a magyarországi sajtótól az a kissé archaikus, irodalmiasságra törekvõ írásstílus. Továbbá van egy jó adag szemérmesség is a sajtóban, a nagy problémákkal szemben. Az újságírók nagy része egy-egy közéleti vita kirobbanása alkalmából megvárja a ”végeredményt” s csak utána nyúl a témához. Így a téma „kifolyik” más földrajzi területekre. A határontúliakat leginkább foglalkoztató kedvezménytörvény vitájának legnagyobb része a magyarországi sajtóban zajlott le. Ugyanakkor az RMDSZ-en belüli forrongások, ideológiai nekifeszültségek is inkább kiszorultak az anyaországi médiába vagy a legjobb esetben az internetre. A romániai magyarság egyetlen érdekvédelmi alakulatának vezérelveivel, vezetõivel nyíltan szembehelyezkedõ lapok, az Erdélyi Napló és az Európai Idõ, sem jutottak túl a vagdalkozásokon, a kisebségi neurózison. Érdemi vitára ezekben a lapokban sem került sor.
A romániai magyar újságírás egy másik jellemzõje – ahogy Magyari Tivadar médiakutató fogalmaz – az aprofesszionalizmus. A furcsa szó a professzionalizmus alternatívája és korántsem jelent nonprofesszionalizmust. Sokkal inkább egy sajátos, egyéni szakmai eljárásrendszert ahol a szubjektum kibogozhatatlanul keveredik az objektivitással. Vagyis nincs mindig éles határ a hír és a kommentár között. Nemegyszer megtörtént hogy az újságíró úgy polemizált egy politikussal, vagy közéleti személlyel, hogy a hírt amire reagált azt le sem hozta. Külsõ szemlélõnek furcsa lehet, hogy egy újságíró a hírrovatban egy bírálat megfogalmazása után tanácsokat is ad a bíráltnak, hogy mit és hogyan kellene cselekednie. A mentség talán az, hogy az újságok, lapok legnagyobb része felvállalta a kisebbségi érdekképviseltet, ami számtalan esetben kibékíthetetlen ellentétben van a professzionalizmussal. Természetesen a fentebbi jelenség miatt hiányozik a napilapok nagyrészébõl az olyan újságírói mûfajok mint a glossza, tárca, karcolat...
A szakember képzés
terén valamivel jobb a helyzet mit az audiovizuális szektorban. Létezik a kolozsvári egyetemen egy újságíró szak ami idõvel el is láthatja az igényeket, ha tanári gárda felkészültsége és hozzáállása javul. Továbbá van Nagyváradon Sajtókollégium ami egyéves képzést biztosít, de amelynek elvégzése után adott diplomáját nem fogadják el felsõfokú bizonyítványnak.
Konklúzióként
levonhatjuk, hogy a romániai magyar újságírás egy gazdag terep amire sajnos rányomta a bélyegét az ország rossz gazdasági helyzet és a lapok legnagyobb része a túlélésre van berendezkedve, a csak rosszabb ne legyen jelszava alatt. Természetesen vannak példák arra is, hogy kellõ piaci érzékkel, erõs szerkesztõi elvekkel, szakmai tudással profitra is szert lehet tenni. A sajtóról való fejtegetés végén hadd említsük meg érdekességként, hogy az romániai magyar palettáról teljes mértékben hiányzik a bulvársajtó. Valószínûleg a magas elõállítási ár miatt és a piacot elárasztó magyarországi remittendák (Nõk lapja, Tina, Kiskegyed, Õnagysága) okán.
Ha a két médiaalrendszert, az audiovizuális és az írott sajtót együttesen tárgyaljuk, elmondhatjuk, hogy sajnos nincs átjárás a kettõ között, ami megint csak a piacorientáltság hiányát bizonyítja. Sokszor felvetõdött az újságok, rádiók, tévék közötti szorosabb együttmûködés szükségessége. Rádiók beszámolnának részletesen a tévémûsorokról, az újságok tartalmáról, a lapok bemutatnák a rádiósokat, a munkáikat, mert nem egymást kizáró dolgok. De sajnos ebben a MÚRÉ-n belül aláírt megállapodások sem hoztak változást. Ugyanakkor a két különbözõ médiumról együttesen elmondhatjuk, hogy az informatika adta lehetõséget alapszinten sem használják ki. A sajtó internetes formája sok esetben késéssel kerül a nettezõk elé, a weblapokról hiányoznak a keresõk, hogy a célzott keresést elõsegítsék, a grafikai kivitelezés pedig nem teszi vonzóvá a termékeket. Talán ezen a téren van a legnagyobb lemaradása a romániai magyar újságíró társadalomnak.
Ha már az Internetet említettük
el kell mondanunk, hogy az elmúlt évben arculatváltozáson ment át a Transindex.ro címû magyarnyelvû on-line portál. Ez a portál ad helyet a Disputa.ro címû weblapnak, ahol a romániai magyarságot érintõ legnagyobb port felvert politikai viták lezajlottak. Az idén jelent meg a Hirek.ro címû portál, mely Erdély hírportáljának nevezi magát.
Milyen a romániai magyar tömegtájékoztatás? Lehetetlen erre kimerítõ módon válaszolni, a 89-s változásokhoz képest óriási eredmény, a huszonegyedik század elvárásainak … A szakmán belül a legnagyobb gondnak a magyar lapok terjesztésének problémáit, megoldandó feladatnak a romániai magyar média intézményesülését tartják. VAN és kész, olyan amilyen lehet, amilyet kitermelt, amilyet a romániai magyarság jelenleg megérdemel. Tény hogy magyarországi támogatás nélkül hihetetlen nehéz helyzetbe kerülne. Ha nem jelennek meg a kritikai diskurzusok, a romániai magyar sajtót elérdektelenedés veszélyezteti. A legfontosabb, hogy létezik a közlési vágy az emberekben, van magyarnyelvû hírhez, információhoz való jutási kényszer – a többi a gazdaságon, a politikán múlik.
A fenti dolgozat,több más tanulmánnyal együtt a budapesti Válasz Könyvkiadó által megjelentetett, Nemzetpolitika 2003 című tanulmánykötetben is olvasható lesz.
__________________________________
Szelektív könyvészet:
Magyari Tivadar: A romániai magyar média In: Médiakutató, 1. évfolyam, 1. szám, Budapest, 2000
Balló Áron: A romániai magyar média intézményesülése In: Romániai Magyar Évkönyv, 2002
Csernik Vass Attila: Az RMDSZ médiastratégiája In: Médiakönyv 2000-2001, Enamiké Kiadó, Budapest, 2001.
Gáspár Sándor: A romániai magyar rádiózás In: Médiakönyv 2000-2001 2001, Enamiké Kiadó, Budapest, 2001.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
