A Krónika vezérigazgatója válaszol
Sipos Zoltán 2003. február 10. 22:34, utolsó frissítés: 21:59"Ha a Krónika valóban annyira szorosan kapcsolódott volna a Fideszhez, mint ahogy tartják, már rég megszûnt volna a lap."
Meddig lesz még Krónika? Rossznyelvek szerint az újság még pár hónapig bírja, amíg elfogynak azok a pénzek, amelyeket a Fidesz az utolsó pillanatban átmentett neki.
Lukács László: – Most erre azt mondhatom, hogy márlegalább háromszor eltemettek minket. Elõször a helyhatósági választásokkor – merthogy a Krónika csak addig kell, aztán volt az elnökválasztás. A következõ nagy esemény az volt, mikor Fidesz távozott a hatalomról. Dehát a Krónika még mindig itt van. Persze nehéz a lapot mûködtetni, anyagilag mindig is küszködtünk – a hiányzó pénzösszegeket pedig nemcsak az újság eladásából, hanem marketingbevételekbõl teremtjük elõ. Ma már sokkal nehezebb azokat a marketingbevételeket összehozni, melyeket valamikor, de alapvetõen nem rosszak a kilátásaink.
Mennyivel támogatotta a lapot és a kiadót annak idején a Fidesz, ha támogatta egyáltalán?
– A Fidesz támogatóként semmilyen kimutatásban nem jelent meg. Cégekkel kötöttünk megállapodásokat, de mivel változtak a körülmények meg a vezetõségi emberek, most már sokkal nehezebb ezeket a megállapodásokat megkötni. Az, hogy X cég hirdet vagy sem nálunk, mindig az aktuális politikai helyzet függvénye. Ha három éve ismersz valakit, akkor csak egy telefonhívásba kerül az egész, de ha lecserélõdik ez az illetõ, akkor nyilván idõbe kerül, míg jóbaráti viszonyba kerülsz azzal, aki átvette a helyét.
Abban biztos vagyok, hogy bármilyen színû kormány legyen Magyarországon hatalmon, az úgy fogja gondolni, hogy ezt a lapot kár lenne elveszíteni. Ez nem a Fidesz lapja, nem is az MSZP lapja, hanem az erdélyi magyarok lapja, és úgy hírlik, az erdélyi magyarok az MSZP-nek is fontossá kezdenek válni. Ha ez igaz, akkor biztos vagyok benne, hogy össze fognak jönni azok a szerzõdések, amelyek a Krónika számára létfontosságúak.
– Mégis, honnan ered a Fideszes kapcsolatról szóló meggyõzõdés? Mi lehet az alapja?
– Ha egy sztárról nem pletykálnak semmit, akkor az nem is igazi sztár. Még a piacon sem voltunk, már "sztárok" voltunk, valamilyen formában minden újság félt tõlünk, hogy miattunk fog csökkenni a példányszámuk. Mi voltunk az elsõ színes napilap az erdélyi piacon – erre azt találták ki, hogy ezt biztosan valaki pénzeli, és ki lehet a háttérben, ha nem az éppen aktuális kormány. Viszont ha a Krónika valóban annyira szorosan kapcsolódott volna a Fideszhez, mint ahogy tartják, már rég megszûnt volna a lap.
Veszteséges-e jelenleg a Krónika?
– Igen, de reméljük, hogy az év végéig sikerül legalább a nullszaldót elérni. Eddig csak a bevételeket próbáltuk növelni, most azonban a kiadásokat is csökkenteni kívánjuk. Nem leépítésekrõl lesz szó, hanem csak a kiadások optimalizálásáról, úgy, hogy a munkafeltételek változatlanok maradjanak. Persze megint elindulhat a pletyka, hogy a Krónika megy csõdbe.
Mennyire van beleszólása a lap tartalmába a marketingnek?
– Semmi beleszólása nincs, csupán néha-néha szólunk, hogy most adjatok nekünk egy oldalt, mert valamelyik cég hirdet nálunk. Az, hogy mennyi reklám jelenik meg, a szerkesztõséget csak annyiban befolyásolja, hogy az oldalak szerkezetét rögzítõ tükröt aszerint kell megrajzolják. Vezérigazgatóként pedig ugyancsak nem szólok bele túlzottan a szerkesztõség munkájába – õk tudják a dolgukat, én legfeljebb csak a cikkek, riportok anyagi vonzatát beszélem meg velük: van egy keret, és abból ki kell jönni.
Induláskor mennyi eladott példánnyal számoltak, ez mennyire jött be? Csökkent azóta a lapszám, vagy nõtt?
– Mikor a lap indult, akkor az akkori kiadók statisztikai adatokkal úgy számoltak, hogy körülbelül 25-30 ezer példányt sikerül majd eladni, ez azonban merésznek bizonyult. Ez egy új termék, az embereket rá kell szoktatni – hihetetlenül érdekes esetek fordultak elõ: egyesek például falun azt hiszik, hogy ha lemondják a helyi lapot, amit a postás kézbesít, akkor a szerkesztõség megharagszik rájuk. Ugyanazt a helyi lapot néha mi is kézbesítjük, és nemhogy Krónikára nem tudjuk rászoktatni a lakosságot, de még arra sem, hogy a megszokott, helyi lapot a postás helyett mi kézbesíthessük a számukra. Persze befolyásolók az anyagi gondok: az olvasók a helyi lapról nem mondanak le, azonban két újság már eléggé sokba kerül. Másik az érdektelenség: egyeseket csak a gyászjelentések érdekelnek, és nekik mindegy, milyen lapra fizet elõ, úgyis szalonnát csomagolnak bele. Számokat is mondok: 2500 ténylegesen eladott példánnyal indultunk az elsõ hónapban, most úgy 13 000 fogy el, melynek 90%-a elõfizetõ.
Ami a példányszámokat illeti, voltak-e hullámhegyek és -völgyek?
– Az elsõ igazi hullámvölgy tavaly áprilisban volt – akkor már nem lehetett extenzíven növekedni. Nem lehetett további településeket bekapcsolni, 280 településen vagyunk jelent, és egész egyszerûen nincs több. Mostmár sajnos csak intenzíven lehet növekedni -- az ezeken a településeken élõ embereket rá kell bírni, hogy Krónikát olvassanak. Erre alkalmasak a szezonjátékok – az újság októbertõl februárig megy jól, mivel télen mindenki a házban ül, és újságot olvas, azonban ahogy eljön az április, és ki kell menni a mezõre, az olvasottság esik.
Kiépítettek egy alternatív terjesztõi hálózatot. Mirõl is van szó, kik veszik igénybe?
– Ez úgy indult 1999-ben, hogy tudtuk, ha postán akarunk terjeszteni, abból semmi nem lesz. Mostanra 6 terjesztõ autónk járja Erdélyt: este 11-kor kész az újság, és akkor összetett logisztikai megoldással továbbítjuk Várad, Szatmár, Vásárhely és más nagyobb városokba. Itt megint továbbomlik az egyes településeken található terjesztõk fele, akik végül kihordják a Krónikát – 280 településen 320 terjesztõnk dolgozik.
Miután kiépült ez a hálózat, arra gondoltunk, hogy mért ne vihetnének a terjesztõk mást is, ha már úgyis végigjárják a falvakat. Így 2002-ben elkezdtünk a magyarországi magazinokkal foglalkozni, amelyeket ilyen szervezett formában nem terjesztettek a hazai piacon. Aztán megegyeztünk a Hargita Népével és a Szabadsággal, a Capital-lal, az Adevarul-al, a Monitorul Oficial –al és az Unica-val. Aztán támadt az az ötletünk, hogy kezdjünk el ingyenes lapokat is terjeszteni – reklámújságot, szórólapt, az Erdélyi Magyar Könyvklub katalógusait és így tovább.
Mi következik az Erdély Szépe és a gyermekszépségverseny után?
– Reméljük, hogy az Erdély Szépét minden évben meg fogjuk rendezni, és így hagyományt teremtünk. A legszebb gyermek címû verseny májusig tart -- a legtöbb szavazatot kapott gyermekeket Udvarhelyen szeretnénk egy, Erdély Szépéhez hasonló kisebb showmûsor keretében felléptetni. Ezenkívül megindult a Sulikoktél – mielõtt bármi másba fognánk, ezek ki kell fussanak. Van egy további ötletünk a tarsolyban, de arról még nem akarok semmit mondani, mert egyelõre csak terv-állapotban van.
Mi volt eddigi marketing-igazgatói, illetve vezérigazgatói legnagyobb sikered és kudarcod?
– Csak tavaly november 1-tõl vagyok vezérigazgató, így errõl még nem igazán nyilatkozhatom, de eddig mindenképp az Erdély Szépe volt a legnagyobb siker nem csak az én számomra, hanem az egész cégnek. Azt hiszem, ez volt a Krónika történetének legszebb momentuma. Marketing-igazgatóként legnagyobb sikerem akkor volt, amikor Bukarestben dolgoztam, és elkezdtem a bukaresti média-ügynökségeket beédesgetni a laphoz, és valóban kezdtek érkezni a megrendelések.
Legnagyobb bukás… nem buktunk nagyon nagyot semmivel. Sokszor rosszul esett, hogy kevesen jelennek meg az író-olvasó találkozókon. A lap történetében szakmailag az volt a legnagyobb baki, amikor lehoztuk, hogy nyert a Fidesz.
A Riport megalakulásakor jó néhány "húzós" név távozott. Mennyiben okozott ez fennakadást a szerkesztõségi munkában?
– Igen, jónevû újságírók voltak, akik a legelsõ pillanattól a Krónikánál dolgoztak. Távozásuk azért bántott személyesen, mert nagyon régóta dolgoztunk együtt. Szakmailag is nyilván veszteség volt távozásuk, az olvasók gyakran írták, hogy keresik írásaikat. Dehát bármennyire is fájdalmas ez, nincs pótolhatatlan ember. Távozásukkal a példányszámnak elméletileg csökkennie kellett volna, de ha elõveszem a statisztikákat, akkor azt látom, hogy októberben, távozásukkor kezdett a példányszám emelkedni és januárig 500 példánnyal nõttünk.
Egyes olvasóknak biztosan hiányoznak az írásaik, de a lapnak, úgy tûnik, ettõl nem lett semmi baja Egy most készülõ közvéleménykutatás is ezt mutatja – az olvasók körülbelül 80%-a azt nyilatkozza, hogy a lap minõsége javult. Talán beértek az új kollégák, nem tudom. Egyébként megkerestek a Riportosok az ügyben, hogy terjesszük a lapot, és semmi visszás érzésem nem volt.
Hogyan alakult a sajtópiac, miután megjelentetek?
– Az, hogy megjelentünk, nagyon jót tett a helyi médiapiacnak. Ha a Krónika nem lett volna, a helyi lapok ma már leírhatták volna magukat szakmailag. Ha nem lettek volna rákényszerülve, hogy megújuljanak, lagymatag, gyenge sajtótermékek lennének mára. Miután megjelentünk, mindenki újított – lehet, hogy egy-másfél évig nem örültek nekünk, de ezalatt felébredtek Csipkerózsika-álmukból.
Van-e olyan napilap a magyarországi vagy román sajtópiacon, amit folyamatosan figyeltek, és amihez megpróbáltok felzárkózni?
– Nincs, a példakép az olvasó: mikor még terjesztéssel foglalkoztam, legalább 80 településen voltam, és száz meg száz házba kopogtattam be. Elmondtam, mirõl szól az újság, és meghallgattam az embereket. Ezt az újságot maguk az erdélyi emberek formálták – ahhoz képest, hogy hogyan indult, a Krónika már teljesen más.
Hosszú távon milyen irányban szeretnétek fejlõdni?
– Nem ártana, ha az olvasottság folyamatosan növekedne, de ezt már nagyon nehéz elérni. Ennek érdekében mindenképp az ifjúságot szeretnénk megragadni. 4-500 gyermek játszik folyamatosan a Sulikoktéllal – ezekbõl a gyerekekbõl biztosan olvasóink lesznek. A szakma felõl nézve hosszabb, tényfeltáró riportokat kellene összehozni, marketingszempontból pedig minél több céget kellene rávenni, hogy nálunk hirdessen.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
