A háború eszközei
szerk. 2003. február 05. 19:17, utolsó frissítés: 19:08A filmfelvevõ géptõ az internetetig a legfontosabb polgárinak tûnõ technológiák alapjai szinte kivétel nélkül a hadászati fejlesztések voltak. Harclerode könyve a #b#kezdetektõl az öbölháborúig#/b# angolszász szenvtelenséggel dokumentálja a fegyverkezést.
A Magyar Könyvklub Tudományos kaleidoszkóp sorozatában megjelent könyvecske, A háború eszközei egy kézikönyv történészek és újságírók számára, de egyféle krónikája is a fegyverkezés körüli politikai és technológiai gondolkodásnak. A kötet egy fegyverkezési kronológiát és fegyvernév indexet is tartalmaz. Nem emelkedett, de annál elgondolkodtatóbb olvasmány.
A kötet a folyamatok tényszerû bemutatására korlátozódik, egy tömör fegyverkezés történeti fejezetet, tulajdonképpen a bevezetõt a részletesebben taglalt témák követik: a britek hajszája saját atombombájuk fejlesztése érdekében, a leszerelés politikai alkujának kontextusa, illetve az atomfegyverek leszerelésének technológiai folyamata, az orosz nukleáris arzenál története, az Öböl háború hadászati leírása illetve a lézerfegyverben rejlõ technológiai lehetõségek leírása. Pár idézetet következik.
Kényszerpályán a britek
A briteket dühítette a nukleáris technikai kérdések megosztásával kapcsolatos amerikai vonakodás, a zsarolás felháborító módja pedig egyenesen megdöbbentette õket ám mivel nem volt más választásuk, engedtek az amerikai követelésnek. (...) Clement Attlee mindennek ellenére még inkább eltökélte, hogy Nagy-Britanniának saját atombombával kell rendelkeznie.
A miniszterelnöknek komoly fejtörést okozott az a lehetõség, hogy a sajtó felfedheti a program létezését, és esetleg ténylegesen nyilvánosságra hozhatja azt. A programra ráadásul olyan fokú titoktartás vonatkozott, hogy a kormány nem találta meg a módját, miként adja ki az ún. D-felhívást, amellyel egyébként biztosíthatta a sajtó önkéntes együttmûködését a nemzetbiztonsági jelentõségû ügyek kapcsán.
A kormány 1948 májusában aztán úgy döntött, hogy mégis kiad egy óvatos nyilatkozatot a brit atombomba fejlesztésérõl, de ezért cserében elvárja a sajtótól a D-felhívásnak megfelelõ eljárásmódot, azaz lezár a tárgyra vonatkozó minden további találgatást. Az alsóházban a parlament egy kiváló ellenzéki tagja által a fegyverfejlesztés vonatkozásában feltett kérdésre válaszolva az egyik miniszter olyan kijelentést tett, hogy a kutatási és fejlesztési munka kiemelt figyelmet élvez, és egyúttal a fegyverek valamennyi fajtájára kiterjed, beleértve a nukleáris elven mûködõ harci eszközöket is. Pontosan a nyilatkozat elhangzása idõpontjában a Fleet Street-i kiadók megkapták a D-felhívást, amelyben az szerepelt, hogy a brit atomfegyverek kapcsán a sajtó semminemû nyomozásba, tudósításba vagy értekezésbe nem bocsátkozhat.
Pantex, az atombomba-temetõ
Az atomtölteteket a Pantexbe való megérkezésükkor a létesítmény belsejébe viszik, lerakják a szállítójármû-vekrõl, majd egy átvevõterületen helyezik el. Ott aztán megkezdõdik a mindenre kiterjedõ vizsgálat: sérüléseket, repedéseket vagy rozsdásodást keresnek rajtuk, megvizsgálják, nem oldódtak-e ki a biztonsági mechanizmusok. Ha minden rendben találtatott, a fegyvereket óriási robbanásbiztos fedezékekbe, az úgynevezett "Gravel Gertie"-kbe szállítják, ahol kezdetét veszi a szétszerelés mûvelete.
Elõször minden fegyvert a legapróbb alkotóeleméig, mintegy 6000 alkatrészre szétbontanak. Ezután kiemelik a rendkívül összetett élesítõ berendezést; a bombák esetében ezt követi az ejtõernyõ-szerkezet (amelyet úgy terveztek meg, hogy a bombát ledobó repülõgépnek lehetõsége legyen megfelelõ távolságba repülni, mielõtt a töltet a robbanás elõre meghatározott magasságába ereszkedik), és utoljára kerül sor az úgynevezett "fizikai csomagra", amely a plutóniumtöltetet, illetve annak nagy robbanóerejû burkolatát tartalmazza. Ezt a csomagot tehát eltávolítják a fegyverbõl, majd a létesítményen belül azonnal egy szigorúan õrzött területre szállítják át.
A plutóniummagok sorsával kapcsolatos jelenlegi elképzelések még nem jutottak túl azon, hogy azokat hengerekbe zárva a fedezékekben tárolják. 2000-re mintegy 20 000 ilyen henger raktárba kerülését tervezték - robbanóhatásuk egyenként is nagyobb, mint az 1945-ben Japánra ledobott bombáké volt.
A Sivatagi Vihar
John Warden, az USAF harci vadászegységének ezredese késõbb rámutatott: "A háború elsõ tíz percében mind hadászati, mind hadmûveleti szinten támadás érte a telefonhálózatot, az áramellátó rendszert, továbbá az összes szektor hadmûveleti központját, az országos légvédelmi hadmûveleti központokat a hozzájuk kapcsolt vadászirányító központokkal együtt, valamint a legjelentõsebb harcálláspontokat. A csapásokat Irak teljes területén gyakorlati okokból azonos idõben hajtottuk végre. Husszeint már az elsõ támadás vereségre kárhoztatta, hiszen a támadás okozta hadászati szintû bénultságból késõbb már nem térhetett magához."
Warden ezredesnek az elsõ éjszakán a Bagdad ellen teljesített bevetésrõl szóló megjegyzései nagyon is pontosnak bizonyultak. Az elsõ légi csapást követõen ugyanis az irakiaknak szembesülniük kellett azzal, hogy a támadás egyszerûen megvakította, megnémította és süketté tette õket. A Lopakodó által képviselt mûszaki megoldás - azon túl, hogy elõször vett részt igazán komoly bevetésen - több szempontból is igen meggyõzõ módon bizonyította hatékonyságát. A teljes bagdadi irányítási és távközlési rendszer hatástalanítása mellett a Lopakodók igazolták, hogy képesek felvenni a versenyt a nagyszámú hagyományos harci repülõgéppel, mely utóbbiak a bevetések során ráadásul számottevõ földi támogatást is igényelnek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
