2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

"Kínlódni ebben az országban...?"

Soós K. Róbert 2002. december 27. 16:54, utolsó frissítés: 16:54

Az erdélyi magyar egyre inkább csak elgondolja azt, hogy hogyan kellene itt élnie, anélkül azonban, hogy valóban élne. Vagyis azért nem képes megérteni életét, mert nincs amit megértenie.





A Salat Levente szerkesztésében megjelent Kínlódni ebben az országban címû könyv érdekes helyzet elé állítja a olvasót. A helyzet különlegessége elsõsorban abból adódik, hogy a könyv egy ankét eredményét mutatja be, amely a romániai magyarság megmaradásának szellemi feltételei után kutakodik. Másodsorban viszont érdemes megvizsgálni, hogy mit gondolnak maguk a kérdezõk a problémáról, és saját elképzelésük hogyan befolyásolja a kérdések föltevését, illetve mekkora teret hagy a válaszolóknak.

A kérdezõk (Isán István Csongor, Salat Levente, Tasnádi Miklós) deklarált célja nem más, mint fölkutatni és rendszerezni a magyar közgondolkodás uralkodó reflexeit és elõkészíteni egy olyan szellemi térképet, amely a közügyek és a kisebbségi sorskérdések iránt érdeklõdést mutató közszereplõk elképzeléseit, valamint rejtett premisszáit tükrözi.

Ám ahhoz, hogy elképzelésüket valamiféle siker koronázza, arra is szükség lenne, hogy saját rejtett premisszáikat, illetve premmisszáik megfogalmazásába belejátszó elõítéleteiket valamilyen formában tudatosítsák. Ez azért is kívánatos, mert ha a kutatók egyik célja az hogy a kutatást valamiféle nyilvános vita kövesse, az csak akkor lesz igazán korekt, ha a vitaindító is hajlandó beszálni a vitába, azaz ha saját elképzeléseit is hajlandó vitára bocsátani. Másképp a vitaindító premisszái eleve behatárolhatják a vita kimenetelét.




A kutatás eredményeként

a kérdezõk azt az elsõdleges hipotézist szeretnék megalapozni, hogy a romániai magyarság közösségként való fennmaradásának feltételei elsõsorban szellemi természetûek. A fennmaradás feltételeit vizsgálni -- a kérdezõk szerint -- azért aktuális, mert egyre több fiatal hagyja el az országot, veszélyeztetve ezáltal a magyarság fennmaradását. A kérdés -- nagyon leszûkítve -- tehát az, lehet-e úgy tekinteni, hogy a fiatalabb nemzedékek tömeges távozásának egyik fontos oka az ifjúság nem megfelelõ felkészítése ahhoz, hogy eredményesen el tudjon boldogulni a kisebbségi lét sajátos helyzeteiben.

A rossz oktatási stratégiát az is tetézi -- a kérdezõk szerint --, hogy a kisebbségi nyilvánosságban a rendszerváltás óta nem került sor színvonalas nemzetstratégiai vitára, amely olyan alternatívák megfogalmazódását eredményezte volna, amelyek mentén az erdélyi magyarság kiérlelhetné a saját autentikus jövõképét.


Ennek az a következménye

-- olvassuk tovább--, hogy sem az elit, sem a mindennapok cselekvõ embere nem érti azt a világot, amelyben élnie adatott. Profanizálva azt mondhatnánk, hogy az erdélyi magyar egyre inkább csak elgondolja azt, hogy hogyan kellene itt élnie, anélkül azonban, hogy valóban élne, vagyis azért nem képes megérteni életét, mert nincs amit megértenie.

Az alaphipotézis megfogalmazásában egy rejtett csúsztatást figyelhetünk meg. A kérdezõk úgy prezentálják a helyzetet, hogy a kisebbségi léttel kapcsolatban felmerülõ problémákat -- és itt elsõsorban a kivándorlást hozzák példaként -- elsõsorban szellemi szinten kell kezelni. Ez annál is inkább kívánatos -- mondják -- mert, ha a válaszolók nagy része úgy látja, hogy a romániai magyarság közösségi fennmaradásának a feltétele elsõsorban nem szellemi, hanem esetleg gazdasági természetû, akkor számolni kell azzal, hogy a kisebbség valóban ki van szolgáltatva tõle független körülményeknek, és hogy nem állnak rendelkezésére a középtávú jövõjének a befolyásolásához szükséges eszközök.


Egyszerûbben:

ha a fiatal generációk nem azért vándorolnak ki, mert nem látják az ittmaradáshoz szükséges szellemi feltételeket, hanem mert a gazdasági feltételekkel nincsenek megelégedve, akkor nincs mit tenni, mert a gazdasági természetû problémák csak tõlünk függetlenül rendezõdhetnek.

Az ankét éppen attól vállik érdekessé, hogy a megkérdezettek nagy része úgy gondolja, mindenekfölött Románia rossz gazdasági helyzete a felelõs azért, hogy a fiatalok külföldön keresik a boldogságukat. A gond csak az, hogy ezt a fajta választ a kérdezõk alaphipotézisük megindoklásakor a kezelhetõség határain túlra tolták, tehát nem igazán tudnak mit kezdeni vele.


A kutatás eredményének olvasója

pedig azon csodálkozik, hogy abból, amiért a problémák elsõsorban gazdasági természetûek, hogyan következik az, hogy ki vagyunk szolgáltatva tõlünk független körülményeknek. Hiszen abból, hogy jelenleg ez a helyzet, még nem következik az, hogy nem lehetne más, egyébként minden (a status quo megváltoztatására irányuló) program fölösleges lenne, az is amelyik a nemzetstratégia aktualizálását tûzi ki célul.

Vagy egyszerûen egy rejtett elõítélettel van dolgunk, és mégis áll a kérdezõk alaphipotézise, hisz az elõítéletek földolgozása szellemi természetû. Csak az a szomorú, hogy ebben az elõítéletben, mint közös premisszában, mind a kérdezõk, mind a válaszolók egyetértenek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS