2026. október 16. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Bunkerbe zsúfoltak 57 romát

O.K. - GY.A. 2002. november 11. 20:24, utolsó frissítés: 18:32

Már hat napja élnek fõtt étel és fűtés nélkül azok a kolozsvári romák, akiket a romos Gilovics-házból lakoltattak ki. A Petõfi utcai mûemlék lakóit egy kényszerlakhelynek kinevezett bunkerbe "préselték". A helyiség sötét, levegõtlen és hideg.







Déli két órakor a Bucegi utcai 13-as számú garzontömbház környékén csend és rend. A lakók sem panaszkodnak rájuk, sokan közülük csak a tévébõl szereztek tudomást a romák ottlétérõl és a körülményekrõl, amik között majdnem egy hete élnek. Az eredetileg traktorral elköltöztetett 80 romából most már csak 57 tartózkodik a monostori bunkerben. Aki tehette, máshol próbált új otthont keresni magának.



Közös a cél

Egy földszinti lakó elmesélte ugyan, hogy egyszer víznélkül maradtak, mert a játszó romagyerekek elzárták a pincében fõcsapot, de ezt is nagyobb bosszankodás nékül mondta el. Inkább az "õk is csak emberek" vélemény a jellemzõ. A lakók fõleg amiatt aggódnak, hogy ki fogja az új lakók víz- és áramfogyasztását kifizetni. Az egyik idõsebb lakója a háznak külön megkért bennünket, hogy próbáljunk meg valahogyan segíteni rajtuk.



Ennek ellenére a tömbház lakóbizottságának vezetõi tiltakozó akciót szerveznek azért, hogy máshová költöztessék az alagsorba zsúfolt romacsaládokat. A helyiség óvóhelyként van nyilvántartva, amúgy nem a tömbház, hanem a polgári védelmi parancsnokság tulajdonába tartozik. A cigányok félnek kint mutatkozni, attól tartanak, hogy a lakók rajtuk töltik ki bosszújukat. Pedig egy célért harcolnak a tömbházban és az alatta élõk: elköltözni. A kisebbség emberibb, jobb körülmények közt szeretne élni -- a tömbház pedig szabadulni szeretne a pincelakóktól.



Mint megtudtuk, a helyzet egyetlen haszonélvezõi a frissen megválasztott lakóbizottsági tagok és az új házmester, akik kihasználva a zavart hangulatot, megbuktatták a régi vezetõséget. Szerintük õk a felelõsek, hogy nem tudták idejében meghiusítani a romák beköltöztetését.



Két szem dió az ebéd...

Ottjártunkor -- hétfõ délben -- alvilági sötétség fogadott minket: az alagsorban éppen nem volt áram sem. Fõleg a nõk és a gyerekek tartózkodtak ott, a férfiak dolgozni mentek. Egy negyven év körüli nõ két szem diót szorongat a kezében, és elmeséli: egyik lakó hozta nekik, azt rágcsálják. A nagyobbik részét a gyerekeknek adták, akik mindjárt egy hete nem kaptak meleg ételt, a felnõttek csak egy pár szemet esznek meg belõle azért, nehogy "összeszáradjon a gyomruk". A polgármesteri hivatal ígért ugyan élelmiszertámogatást nekik, de ez idáig egy darab kenyeret sem kaptak.



Mindenki a szörnyû körülményekre, az éjszakai hidegre, a nedves falakra -- máris három gyerek került kórházba, mióta itt vannak --, valamint arra panaszkodik, hogy nincs mit enniük. Ráadásul aznap a villanyt is lekapcsolta a tömbház felelõs testülete, így gyertyacsonkokkal világítanak. A lakók ugyanakkor nem engedik, hogy egy tûzhelyet kössenek be a gázcsapra, ezért fõzni sem tudnak. A több mint 50 személy számára biztosított egyetlenegy csapból éppencsak hogy csordogál a víz.



"Több mint diszkrimináció"

A polgármesteri hivatal emberei, akik a kilakoltatásnál jelen voltak, biztosították õket arról, hogy két héten belül a Pataréti szeméttelep mellé létrehozott lakásokba szállítják majd õket. Mindjárt egy hét telt el, mióta az alagsorban kénytelenek élni, és még semmi fejlemény az ügyben -- meséli felháborodottan az egyik roma férfi. Kérdésére, miszerint: mit szólnánk ahhoz, ha csak két napot kellene eltöltenünk ezen a helyen, szégyenteljes némasággal feleltünk.












Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS