2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hogyan egyezkedjünk a rendõrökkel?

Gozner Gertrud 2002. november 08. 18:55, utolsó frissítés: 18:36

Négymillió romániai lakos rendelkezik gépjármûvezetõi jogosítvánnyal, ami azt jelenti, hogy kábé ugyanennyi potenciális megvesztegetési forrás áll a rendõrök rendelkezésére. Néhány tanács, hogy azért mi se járjunk nagyon rosszul.





Függetlenül attól, hogy a kihágás valóban megtörtént, avagy csupán az egyenruhát viselõ egyén képzeletének szüleménye, a sofõrök inkább kifizetik a rendõrnek a kialkudott "borravalót", mint a törvényben elõírt horribilis összegû büntetést. Ezzel ugyanakkor megspórolhatják azt a bürokráciát, amivel a fellebbezés jár.


A kommunista kezdet


Az Anchete.ro által kifaggatott Gheorghe Andresan azok közzé tartozik, akinek sikerült a mûfaj minden csínját-bínját kitanulniuk. Buszvezetõként kezdte, majd teherautó- és mikrobuszsofõr, jelenleg ismét taxisként dolgozik. Andresan még Ceausescu idején egy bukaresti távolsági buszállomáson dolgozott, és vidéki járatokat vezetett a környezõ falvakba. Abban az idõben a milicisták jobban meghúzták magukat, és mivel autóbuszon volt, nem nagyon zaklatták. Csak egyszer-kétszer kellett a zsebébe nyúlnia.

1988-ban átkerült egy teherautóra, és nemzetközi áruszállítást bonyolított Angliától kezdve, Spanyolországon át, Iránnal és Szíriával bezárólag. Elmondása szerint 1990 elõtt csak keleten ütközött ilyen természetû problémákba. "Fizettem, hogy hamarabb átengedjenek a határon, mert ha nem adtam kenõpénzt, akár három napig is ott várakoztattak. Minden rendõrnek, aki megállított, függetlenül attól, hogy hibás voltam vagy sem, fizettem, csakhogy engedjen tovább. A szállítási vállalatnál mindig kiutaltak erre a célra "protokolláris költségek" címen 5-10 dollárt" -- emlékezik vissza Andresan.


A kapitalista folytatás

90 után kezdett igazán szabadon kifejlõdni a tömegkorrupció a volt szocialista blokk országaiban. "Bulgáriában és a szerbeknél a zsaruk szabályosan nekiálltak levadászni az idegen rendszámú autókat. Megbújtak a keresztezõdések vagy kanyarok környékén, és ahogy észrevették, hogy külföldi vagy, nyomban leintettek, és kimondták a mágikus szót, hogy: problem." Ezt kizárólag dollárral vagy márkával lehetett orvosolni.

Gheorghe Andresan viszont kiemeli, hogy a korrupció a közlekedési rendõrök között mégis Romániában a legnagyobb. A forradalom után egy évvel felcsapott taxisnak. Állítása szerint nem volt olyan éjszaka, hogy ne perkált volna le egy 100 lejest valamelyik fakabátnak.


Vagy hibáztunk, vagy hibáztunk

Andresan a tapasztalatai mellett megosztja velünk arra vonatkozó tanácsait is, hogy hogyan kerüljünk ki minél olcsóbban a rend õreivel való összeütközésbõl. Elõször is kétféle eset lehetséges. Az elsõ, amikor hibáztunk, a másik, amikor a rendõr eltökélt, és a kákán is csomót keres.

Az elsõ esetben ha alázatos vagy, az félsiker. Nyugodtan ismerd be, hogy hibáztál, és ígérd meg, hogy soha többé nem fordul elõ. Kötelezõen találj ki egy mesét az öt gyerekrõl, aki otthon türelmetlenül vár rád, a beteg édesanyádról vagy a legkedvesebb barátodról, akinek halálhírérõl pár perce értesültél. Ha radar mért be, akkor ne csapj botrányt, hogy nem igaz, lassabban mentél. Ezzel csak felingerled õket, és akkor nincs menekvés, mert ha nem most vásároltad az autód, elõbb-utóbb azon is találnak valami hiányosságot.

A legokosabb amit tehetsz, ha megértõen viselkedsz, és beismered, egy kicsit gyors voltál, majd megkérded, hogy mennyi is a büntetés. Ezután az: "Úristen, mibõl fogom ezt kifizetni" -- felkiáltás következik, mibõl fogok venni a kisfiamnak télire dzsekit, bla-bla-bla... Meglátod, hogy nyomban legtöbb 60-65 km/h sebesség kerül a hivatalos papirosra. Vagy visszaszól a rendõr: ejnye-ejnye, adj 50 ezret és menj utadra.



Jó pszichológusnak kell lenni!

Tehát vegyük át még egyszer: ha tudod, hogy hibás vagy semmiképp ne lármázz! Próbáld a rendõrrel megértetni, hogy te is emberi lény vagy, esendõ emberi lény. Ennél a pontnál jó pszichológusnak kell lenned. Van, aki egy-kettõre zsebreteszi az 50 vagy 100 ezrest, de van, akit kérlelni kell. Ugyanis elõször meg szeretnének bizonyosodni róla, hogy az egész nem valami csapda, mert mostanában elég gyakori az ilyesmi.

A következõ lépés, miután a törvénysértõ sofõr és a zsaru megegyezett a kenõpénz összegében, mindezeknek a gyakorlatba ültetése. Ceausescu idejében, amikor még a régi személyi és jogsi volt érvényben, mindez megoldható volt egy egyszerû mozdulattal. Betetted a pénzt az iratba, és átnyújtottad az illetõnek. Mindenki azt hihette róla, hogy a büntetést hajtja be. Amióta a rendõrök nem fogadhatnak el pénzt, valamint a személyik és jogsik is kicserélõdtek, azóta sokkal bonyolultabb a tranzakció.

Akik manapság egy ilyen típusú szituáció lebonyolítására készülnek, komoly kézügyességgel kell rendelkezniük. Vagy összetekerjük a bankót, vagy többszörösen összehajtogatjuk, vagy a személyi kártya, illetve jogosítvány mögé rejtjük. A lényeg, hogy ne vevõdjön észre.


Nincs ártatlan áldozat

Mit tegyünk, ha a rendõr hiába vagyunk ártatlanok az ügyben, mindenáron meg akar minket bírságolni? A taxis szerint ez a legrosszabb. Ilyenkor egyesek idegességükben veszekedni kezdenek a közlekedés õrével, és ha szerencséjük van, meg is ússzák. Az esetek nagy részében azonban megfélemlítés helyett csak felhúzod az egyenruhást, és õ cserében hatalmas büntetést sóz rád. A fellebbezésnél sincs sok esélyed, esetleg ha több szemtanú is igazol téged. A legfontosabb, hogy a végsõkig próbálj meg csúszópénzt kialkudni.


Állandó vadászszezon

Bukarestben egy taxisnak nem telik el úgy a napja, hogy ne állítanák meg a közlekedési rendõrök -- állítja a baksisszakértõ. Az esetek felében az iratokra, az engedélyekre kíváncsiak, de az esetek másik felében egyszerûen pénzt akarnak. Gyakran csoportokban dolgoznak. Az egyik megállít, és míg leellenõriz, addig a társa rádión megadja az adatokat egy másik csoportnak, megemlítve mellé, hogy: átment a sárgán, a piros jelzésen -- vagy ami épp eszébe jut. Taxisunk szerint kifogyhatatlan a rendõri leleményesség, amivel megvesztegetésükre kényszerítik a sofõröket.

A megvesztegetés hazai szakemberei szerint súlyosabb kihágásokat is el lehet így intézni. Meggyõzni nemcsak pénzzel szokás, egyes házias rendõrök csak azért intenek le áruszállítókat, hogy egy kis édességet és mosóport vigyenek haza a családnak. Ha nincsenek rendben a papírjaid, akkor a fakabát egy évre bespájzolja magát az áruidból.
Akkor is meg lehet kenni az urat, ha ittas vezetésen kapott, illetve az okozott balesetben nem volt személyi sérülés. Természetesen a halálos közúti balesetek is elintézhetõk, de azt nem sokan vállalják.


Az egyszerûbb formáira viszont bárki kapható. Az ittas vezetés tarifája legkevesebb 50 dollár. Ha tönkretettél egy-két autót, mivel nem adtad meg a jobb kézszabályt, az ár 200 dollár. Ha a két tényezõ egyszerre érvényesül, vagyis ittál és karamboloztál, ahhoz, hogy pár órával késõbb vegyenek vérmintát tõled, 200 dollárt kell fizess, akárcsak azért, hogy a másikat is hibásnak találják. "Csak pénzed legyen, van kinek adni" -- vonta le a taxis a konklúziót.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS