SzigetFeszt: a leg-legnagyobb
Sipos Géza 2002. augusztus 11. 18:19, utolsó frissítés: 18:19A Sziget az, amikor #b#utolsó éjszaka zuhog#/b# egy órát az eső, mindenki a még működő bulisátrakba menekül, még a dj-k kevernek-kavarnak, mintha mi sem történne, pedig az ázott kocsmákat és a nagyszínpadot már bontják.
A Sziget az, hogy vasárnapra virradólag összetört, fájó és fázó tagokkal ébredsz az Ambient kertsátorban, ahol átvészelted az éjszakát, mert nem jutott neked elegendő párna és a sátor széléhez szorultál, vasárnap hajnali fél hét, gondoljatok bele, fél hét, és elől a színpad mellett még (vagy már?) ropják egypáran a táncot. Hát ez az, aminek a hangulatát oly nehéz nyakoncsípni.
A Sziget az amikor Mambo Kurt német zenebohóc egy szál szintetizároton parodizál mindenkit, akit a popzenében lehetséges. Vagy amikor az erdélyi népzenét játszó Muzsikás mellé a Londonból érkezett román zongorista, Alexander Balanescu társul. Vagy az, amikor Iggy Pop fáradt, alig másfél órás koncertje mégis képes őrületet okozni.
A Sziget az, amikor gyakorlatilag az egész közönség együtt énekli a zenekar összes dalát, a tizenkét éves gyerektől a negyvenéves családapáig. Kispál és a Borz: "karod csak egy holt ág, / vádg el és szaladj, / párhuzamban vannak / a szíved meg az agyad / húsrágó, hídverő, / ne sírj a versen / idáig jöttem én s aztán dolgozzon a lelkem." A Sziget az a nyomasztó érzés, hogy félig-meddig folyton lemaradsz valamiről, most éppen arról a kubai dzsesszkoncertről, ahol Orlando Cachaito Lopez és Miguel Diaz veterán muzsikusok játszanak.
Vagy amikor már annyira telítődtél zenével és koncertekkel, hogy muszáj filmet nézned, és így fogod ki Miklauzic Bence ifjú filmrendező Ébrenjárók című alkotását a hivatalos bemutató előtt egy hónappal. És nem veszed észre, hogy már hajnalodik szinte, lassan négy óra, mikor végetér a Korcs szerelmek, A. G. Inarritu spanyol rendező három történetből összefont 153 perces filmdrámája.
Vagy amikor az angol Herbaliser és a Stereo MC’s, valamint az Anima Sound System, a világzenei színpadon meg a nápolyi Scappanapoli után Cesaria Evora, a Zöld-foki szigetekről érkezett, terebélyes és csodálatos alt hangú díva teszi fel a koronát, olyan finom szomorúsággal énekelve hazája népdalait, a mornákat, hogy borzong a hátad bele, és nem érdekel, hogy a másik nagyszínpadon épp a Pulp zenél. Inkább megnézed éjjel fél kettőkor negyedszerre is Jeunet Amélie csodálatos élete című filmjét.
A Sziget az, amikor már sajnálod , hogy már vasárnap, de kárpótol érte a Kaláka, a Transglobal Underground, és két további csodás világzenei hang: a görög Savina Yannatou és az angol-egyiptomi Natacha Atlas. Utóbbinak valóban remek a hangja, csak zenéje kissé egyhangú, de segít rajta pár száz méterrel arrébb a Die Toten Hosen.
Utána a Kispálos Lovasi András szólólemeze, a Bandi a hegyről. És Tito&Tarantula Mexikóból és az Államokból. Majd ismét egy film a szemeinknek: az Amélie címszerepéből ismerős Audrey Tautou ezúttal az Isten nagy, én kicsi vagyok című francia vígjátékban játszik vallási és szerelmi válságokon keresztülbukdácsoló modellt.
Vagy az, amikor a tudósító összenéz a lángosárussal, miközben Sub Bass Monster rappel: jó ez a gyerek. "Rossz napom van, tesó, / hagyj ma békén… Pörög a fekete lemez / zörög a bakelit -- így jár a veszprémi srác nyelve. De még hátra van a fergetegesen lelkes show-t adó olasz Jovanotti, az egyetlen afrikai fúvószenekar, a Gangbé Brass Band, majd a norvég Mari Boine (kár, hogy ő ismét a világzene uncsibb, túlkomolykodó vonulatát képviseli). De egy kis dzsessz-utánpótlás kárpótol (Tin-tin Quartett) és a finoman vidám amerikai Amy Dento az olasz Quintetto alla Busara élén.
És a kedd. Fúvósokkal megtámogatott rock, azaz ska-zene a portugál Ska-P-tól, akik színpadon ítélik el a globalizációt, és parodizálják kaszás halálként ifj. George Bush-t. Az orosz népdalt nemzetközi slágerekkel keverő Baba Yagát rövid úton otthagyjuk, mert a szöveg nélküli alternatív dalokat játszó Másfél kezd, de még elcsípünk pár viszonylag jól hangzó melodikus rock-számot a Muse-től, és Femi Anikulapo-Kuti kissé lefáradt afro-beat koncertjét. Még egy kis dzsessz, majd a kedvesen lökött francia Marcel et son Orchestra.
A Sziget az, amikor utolsó éjszaka zuhog egy órát az eső, mindenki a még működő bulisátrakba menekül, még a dj-k kevernek-kavarnak, mintha mi sem történne, pedig az ázott kocsmákat és a nagyszínpadot már bontják. Tudod, a Szigtre idén is 355 ezren látogattak el, tudod, itt kaszáltak egy hét alatt a legnagyobbat a mobilcégek, tudod, erre a fesztiválra nem a jó jelző a találó, hanem az, hogy a legnagyobb. Mert itt mindenből rengeteg van: a túlzás egyhetes ünnepélye.
Ismét lassan éjjel négy, fel az esőköpenyt, utolsó látogatás a netsátorban, a sarokban hátizsákos német szigetezők alusznak, egy levél sem jött, irány haza. Reggel levágod a műanyag karszalagot a bal csuklódról, és pár napig mintha még a bőröd dörzsölné.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
